Kiemelt versek
A kiemelésről és arról, hogy miképpen ajánlhatsz verset kiemelésre, a GyIK-ban találsz információt.
kémia tagozat
tetszik egy fiú
mögöttem ül
de rám se néz pedig már
palmolove tussal mosom a hajam is
az tetszik benne hogy verseket ír
én még olyan szépet nem láttam
ez volt a címe: haggyá má
súgtam neki kémián szerettem...
Három kislány,
tíz, öt, kettő,
ágyban ördög,
kádban sellő,
hébe-hóba angyalok.
Beleng a múltból egy kislány a hintán
a nyári szünetben Dunakeszin tán.
Tiszta, kék az ég, s ő naivan hisz még,
guggolva szemezget málnát, ribiszkét.
Nedvesen hullámzó bádogtető alatt,
krétával rajzolt ugróiskola a tér,
a cipőtalpamra rágógumi ragad,
saját univerzumom fültől fülig ér.
Ahogy nézem, magam látom.
Hozzám bújik, ölel, átfon,
könnyen veszi be a várat,
ahogy szeret, ahogy árad,
ki belőle s belém bújik,
át a bőrön, le a húsig...
Ott honvágy a dajkája még a kisdednek,
tenyérbe szakadt szálkák viszketnek,
s a faragott tölgy járomcsontú taták
messzilátón hunyorognak át
a táposokra. Kazlakban ott az élet,
még keresztelik kérgét a kenyérnek,
múltmorzsák hullnak a tiszta
abroszra, s a mindent vissza...
Láttalak öregen, fiatalon.
A metróban te jöttél nekem.
Bent ragadtunk két megálló közt,
És fennakadtunk ócska tényeken.
Még itt van a pakli a szekreter alján,
Még dobban a szív, ha kezembe kerül,
De por lepi már koronás, duci dámát,
És asztalom élire filc se feszül.
Magamra húztam
maradék időmet.
Együtt indulunk
tovább némán
elhallgatástól
egy újabb
elhallgatásig.
Bal lábbal szörnyű a napkelte
- előttem falig tart a láthatár -
úgy érzem, hosszú volt az este,
kezemben remeg a fogmosó pohár.
jövőt aratva
Sarokban hever az összeaszott vasárnap.
Koravén tetemére méltatlan ül a por....
Három óra ötven, ötvenegy, ötvenkettő.
Csomót bont az éjen a hajnal,
Az ágyon már csak egy összegyűrt lepedő
Jelzi, hogy egyszer valaha, a "minket" nemcsak én akartam.
Egy csöpp kanálnyi fűszer, porcukor,
bőséges tejszín és csurgatott méz,
vágytól duzzadt IQ-háton szőtt humor
szembogarat lőve, tüzelve néz.
Az ízeket a nyelvem hegyén érzem,
ahogy a szavak is ott találhatók.
Mennyi közös képünk van a facen...
nem tudják a letiltott felhasználók.
Még érzem orromban,
Amint pőre körte haját pirítja a nap,
S én biciklimen ülve...