Mohában
Mohás kőfalakon bevésve még
Láthatod talán nevem, s hogy rég
Azt reméltem, nem felednek el,
S mégis, ha szólok, senki nem felel.
Visszhangzik a csend is, nincsen más.
Hosszú a perc is, néma látomás.
Égető emlékkép zúzza a lelkemet,
S fájón feledem, miként hunytad le szemedet.
Miként engedtél el, dobtál a mélybe,
Miként volt sötét verem a jövőm látképe.
Kerestem a kék eget a sötét föld alatt,
De mire felnéztem volna, csak sötétség maradt.
Előbb szerelembe estem, majd kétségbe,
S fájdalomból reménységbe.
Lassanként aztán kiderült az ég,
Lánc helyett lettek rózsaszín lepkék.
S hogy merre is járhatok mostanában,
Választ találhatsz a homály dalában,
Messze tűntem valahol a távolban,
Talán egy álomban, falakon mohában...
2012. november 14.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MirageProject3(szerző)2012. november 23. 07:15
Kedves voodoo!
Nem először hallom, hogy érettebben írok, mint a kortársaim, de ez nekem sokszor fel sem tűnik, talán másképp jár az egész agyam, mint más 14 éveseké.
Ami a csalódást és a fájdalmat illeti, sosem lehetünk igazán felnőttek, ha nem éljük meg a legtöbb érzelmet legalább egyszer. És ha jön, leírom...
Sokan mondták, hogy folyton szomorú vagyok, letört... Talán a verseim ezt tükrözik, de ennek csak egyetlen oka van: hogy ezek az érzelmek ihletnek meg jobban, ezekről (nekem legalábbis) a legkönnyebb írni. Ezúttal is...
Ha tetszett, annak örülök, és köszönet a szavaidért.:)
voodoo2012. november 22. 18:34
Kedves Mirage, ha múltkor lekicsimirázsoztalak, csak a rím miatt volt... korodat meghazudtolóan érett stílusban írsz... talán túlságosan is... Nem fogok egyetlen mondatot se így kezdeni: ''Hidd el, minden rendbe jön'' , sem vígasztalni, hogy annyi szépet fog még hozni a jövőd. A csalódást, fájdalmat is meg kell élni és túl kell élni. És még jobban értékeljük ha valami szépet hoz ajándékba az Élet... Szépet hoztál, gratulálok! :)
MirageProject3(szerző)2012. november 21. 17:49
Sanyi, Hullocsillag, gypodor! Köszönöm!:)
Marakod, ebben reménykedem én is.:)
gypodor2012. november 21. 17:19
Szép gondolatok. Gyuri
marakod2012. november 21. 13:12
Szerintem téged nem fognak elfeledni.
Hullocsillag2012. november 21. 12:19
Nagyon szép, gratulálok!
szalokisanyi12012. november 21. 10:15
''Előbb szerelembe estem, majd kétségbe,
S fájdalomból reménységbe.
Lassanként aztán kiderült az ég,
Lánc helyett lettek rózsaszín lepkék.''
Bizakodó sorok. Remek vers! Gratulálok!
Üdvözletem. Tisztelettel: Sanyi