Útban valahova
Te a templom, én a világ,
Nyelvünk hegyén pogány imák.
Megyünk, megyünk a sötétbe,
Messze még a világ vége.
Zsoltárt dalolsz, én csitítlak.
Fejünk fölött csillag utak.
Futunk együtt a tejúton,
Szerelmemet beléd oltom.
Zsinóron csüng méla szívünk,
Keserűen, némán nyelünk.
Roppant holdak könnyeznek ránk,
Felitatja cserepes szánk.
Körülöttünk fedetlen ív,
Szöknénk, de már senki sem hív.
Állunk: s szótlan, kozmikus csönd-
Fénnyel a hajnal arcon önt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MOROZOWSKY2015. április 28. 17:13
Nem olyan messze van az, mint gondoljuk, hisz tudod te is, diácskám:)
Törölt tag2013. január 21. 18:57
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2013. január 14. 21:07
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2012. november 24. 20:20
Szép vers!
Törölt tag2012. november 24. 18:13
Törölt hozzászólás.
kterezia2012. november 24. 12:04
Egyfolytában úton vagyunk. Inkább dalold vele a zsoltárokat! :)
mezeimarianna2012. november 24. 06:14
szép és dallamos vers,gratulálok!!!
Tamas22012. november 23. 20:40
Szépek a fények hajnalban...
Üdv, Grat, Tamás
Molnar-Jolan2012. november 23. 18:49
Szép vers!