Bognár Gy. Mihály

Jó reggelt.

Jó reggelt. Hallom a hangod,
ahogy szobám csendjét halkan felveri,
már álmomban is várom a hangod,
mely tudat alatt jövőnket terelgeti.

Jó reggelt. Mondom én magamban,
és forró ajkadra csókot lehelek,
s közben két kezemmel ölelnélek már,
de nem, csak furcsán lebegek.

Mondd, mi ez a szédült álom, és
két kezem miért nem ér el téged,
amikor oly őrülten kívánlak, Édes,
hogy férfi nőt így még nem kívánhatott?
- annyira fáj, hogy egyedül vagyok -

Álmomat és a forró, buja hajnalt
lágy hangod csak távolról ébreszti fel,
s a legszebbet, mit Rólad álmodtam,
tőlem már senki nem veheti el.

Jó reggelt. Már megint elmúlt egy
szeretet, egy ölelés nélküli éjjel,
mondd, meddig bírom még nélküled,
s fájó magányom mikor vet széjjel?

Jó reggelt Kedves! Mi mást is mondhatok:
Legyen áldott néked minden pillanatod.