Farkas Éva Petrosz

Emlékeim egy öreg tanyáról

...Kedvesemtől...
Csodás ajándékot kaptam én,
pörgethettem az idő kerekét.
Ezüstösen csillogó hajjal
újra ifjú lányka lettem én.

Ifjúságom lábnyomán járva,
eljutottam egy öreg tanyára.
Mely lakatlan, néma csendben
s megcsonkítva várt engem.

Az öreg tanyát körbejárva,
rácsos ablakán kukucskálva
a por fedte limlom között,
szobaszögletében állt a búbos.

Mely régen betüzelve,
sok finomság sült meg benne.
De mostanra már melegségét
s fehér színét elvesztette.

Réges-régen e kemencepadkát körbeülve,
sok vidám dal szállt fülembe.
Bosi néném hangját még most is hallom
s két testvére kíséri ének hangon.

Amikor mi így együtt voltunk,
vidámság és kacagás.
Az ő elbeszélésük folyamán
ismertem meg őseimnek fonalát.

Itt tanultam meg a Bibliát
s az orgonaszó dallamát.
Tiszta szívvel énekeltem
s a hit gyökeret vert bennem.

Ministráltam is eleget,
hogy elsőáldozó lehessek.
Majd felvettem a bérmálás szentségét,
mint egy koronának ékkövét.

...de emlékszem még...

Az első szerelemre,
ami itt ért utol engemet.
Emlékét hűen őrzöm
s nem feledem soha sem.

Nővérkémmel együtt,
sok kedves emlék fűzz ide.
S itt mondtunk mi búcsút
a gondtalan ifjú éveknek.

Emlékekből most már elég,
mert a szívem jajdul belé.
Búcsúzom az öreg tanyától,
s a felidézett örök ifjúságtól.