Bűneimből
Az élet sarjadását várom,
Míg a csöndes éjbe szállok,
Mert hangodat már nem találom,
Körülölel szelíd álmom.
Azt várom, hogy újra ébredj,
Tárt karokkal várjon az élet,
Hű csókoddal ébressz engem,
Keljek a rémálomból végre!
Hisz létünk eggyé vált már rég,
Így Nélküled már nem élhetnék,
Csodás szíved rég az enyém,
Habár hiányzik valami még...
Most egyedül kell célhoz érnem,
Rád nem számíthatok végleg,
Csónakom magányos a stégen,
S már látom, ahogy elvérzek.
Belefúlok a vérembe,
Közös csatánkban kiszenvedek,
Csalódást okozok Neked,
Már megszokássá vált Melletted.
Végső tőrt szúrtam holt szívedbe,
Vajon ezért majd elengedsz?
Találkozunk a Végtelenben?
Vagy súlyos volt bűnöm ehhez?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szamacska(szerző)2013. március 24. 21:07
Hát, nem tudom... Az én versem, én meg Goth vagyok, de a verset nem tudom, annak számít-e =D
karpatia2013. március 24. 20:35
Ez goth vers?
szamacska(szerző)2013. február 6. 21:43
Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy (=
mezeimarianna2013. január 28. 19:05
:((tudod sokkal különbek azok akik nem úgy tesznek ahogy vele tették/pl. elhagyták,nem szerették/kívánom légy boldog és sok-sok vidám verssel tedd jobbá mégjobbá ezt az oldalt üdv. Mezei Marianna
szamacska(szerző)2012. december 1. 20:00
Igyekszek, de nem mindig megy...
Zoltanus2012. december 1. 17:19
Egyetértek Ferivel, fel a fejjel!
szamacska(szerző)2012. december 1. 17:14
Előfordul sajna...
Köszönöm szépen (=
jocker2012. december 1. 16:19
Micsoda vívódás és gyötrődés, sőt birkózás az élettel... De ilyen fiatalon?
Versed nagyon jó lett.
Gratula: jocker/Kiber/Feri