Szerző

Szenczi László Levente

Életkor: 44 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 235 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. december 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Szenczi László Levente

léteztem

mi hordozza magában az időt?
tétlenül állok, mint egy öreg fa,
amely már réges régen kidőlt,
mint vásárló nélkül maradt kofa.

csüngök tétlen az élet fogasán,
mint portól megállt öreg ingaóra,
mint kopott ósdi gazdátlan kaftán,
ki senkinek nem jön már kapóra.

nem vagyok már én rég senkié,
nem vetnek rám már tekintetet,
csak a halvány ködös emlékeké,
elfelejtettem már a szeretetet.

nyomaim járatlan utakon hagytam,
a távolból már senki nem követi,
szívemet zsarnoknak odaadtam,
lelkemet a hideg pokol is kiveti.

csak lógok tétlen az élet fáján,
mint éretlen, savanyú gyümölcs,
mint utolsó lehelet a halott száján,
már nem rángat a fájdalmas görcs.

alszom én már az igazak álmát,
kihunyt tábortűzként hamvadok,
belep a por, mint egy üres vázát,
ébredés nincs már, lassan meghalok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


K.E.Lenhard2012. december 2. 14:04

Nagyon megfogott a versed. Hasonló érzéseim vannak nekem is mostanság...
Nincs nyomasztóbb a tétlenségnél, a haszontalanságnál... a ''nemlétnél''.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom