Ösztönlény
Örvény a mában, a Tekintet homályba vész,
lassan magával ragad az Örök,
kecses tánc, téboly s való realitás.
Élet a lélegzete, mámor a hús, mely lelkembe váj.
Gondolatban elvész, nem ember többé, állatias,
de Angyali csillogó köpenybe burkol, már nincs Én!
Csendes sóhaj, éles lüktetés,
az éjben ördögtánc a pillanat!
Feledni? Oh, Soha!
Még-idő fagyj örökbe, mert
várni többé, képtelen vagyok!
Más nem, halál lenne életem,
és keserű katatónia!
A percbe fagyva
Én nélkül lebegni akarok
karjaiban!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kodrane2013. március 18. 16:19
Érdekes, figyelemre méltó!
Molnar-Jolan2012. december 3. 20:47
Tetszett, gratulálok!
Ez különösen megfogott:
''Élet a lélegzete, mámor a hús, mely lelkembe váj.
Gondolatban elvész, nem ember többé, állatias,
de Angyali csillogó köpenybe burkol, már nincs Én!''
Van fantáziád!
(A még-idő után nem kéne vessző?)
DrumminMage2012. december 3. 18:47
Ez...ijesztő...ennek ellenére megfogott!