Nélküled
Van bennem valami elhaló bizalom irántad.
Valamiféle kifacsart, jövőtlen derengés,
Merengés a múlton, jelenen, jövőn.
Mint egy kiürült, cseppektől csillogó ásványvizes flakon.
Életem kacatjaival körülvéve, messze tőled,
Túl a plakát-boldogságon és a gyertyákon,
Kis lángon még melegítem a helyed mellettem.
Hátha hazajössz, hátha fázni fogsz.
Vektorpontokkal tarkított utamon, ahol minden
Lépésem lebegés, egy magába roskadó ígéret,
Kitépett, havat virágzó fák között utazom,
Ebben az állandóan mozgó mostban, Nélküled.
2012. november 28.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Törölt tag2013. február 26. 07:23
Törölt hozzászólás.
Napsugar06072012. december 6. 21:11
Kedves Daniella
elbűvölt versed gratulálok
Törölt tag2012. december 5. 14:27
Törölt hozzászólás.
bognart2012. december 5. 11:16
Kedves Daniella!
Ne add fel,az élet nélküle is megy tovább.
Örülök,hogy Rád találtam.Örömmel fogom
olvasni verseidet.Gratulálok.
Gyuri bácsi.