Szerző

Tasnádi Györgyi

Népszerűség: 296 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1384 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. december 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (24)

Tasnádi Györgyi

Már soha...

Nem jár már a kék madár, mi szívek ritmusára száll,
sem rügyfakasztó tavaszméz, mi zamatával megigéz.
Nem fogod már két kezem, nem, soha - megengedem.
Nem simul már bársonyával vágyad szemtekinteten.

Nem olvad csók mámorával, hulló fények záporával,
mi kettőnk titka lenne csak - felolvasztva önmagad.
Értem, érted, kettőnkért - gyöngyharmat cseppent igét.
Nem, már soha nem szeret engem az, mi nem lehet.

Nem dúdolhat álmokat, mi holt csontokon megragadt,
jég-fagyasztott árpaszemből búzakalász nem fakad.
Forrás hegygerinceden meglapul hűs félelem.
Nem hagyja az ént magára megbéklyózott értelem.

Nem dobban, mi nem szakít szívkelyhéből valamit,
s lüktető ér duzzadt sodrán nem töri át falait.
Nem, már soha nem lehet az, mi boldoggá tehet.
Fájdalomnak szúrt magányán ejtek néma könnyeket.

2012. november 27.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Twilight(szerző)2012. december 11. 16:54

Kedves Anita!

Nagyon köszönöm és én is viszont kívánom Neked...!!! :)

Szeretettel láttalak és látlak mindig!! ;)
Üdv.:
Györgyi

Anita1962012. december 11. 14:06

Nagyon szép vers! Áldott ünnepeket kívánok!!!

Twilight(szerző)2012. december 10. 18:40

Kedves Marianna!

KÖSZÖNÖM együttérzésedet és elismerésedet, nagyon örültem látogatásodnak és szeretettel láttalak illetve látlak mindig - gyere máskor is!! ;)
Üdv.:
Györgyi

mezeimarianna2012. december 10. 05:25

:((sajnálom...a vers,mint mindig nagyszerű

Twilight(szerző)2012. december 9. 20:20

Kedves Ica!

KÖSZÖNÖM SZÉPEN kedves jókívánságaidat, elismerésedet, figyelmedet és én is tiszta szívemből kívánok Neked minden jót, áldott-szép ünnepeket!! :)

Sok szeretettel láttalak és látlak mindig, gyere máskor is!! ;)
Üdv.:
Györgyi

195510022012. december 9. 19:58

Gyönyörű!!Tiszta szívből kívánok azért is ''holnapo!''
Békés szép ünnepeket kívánok szeretettel Ica

Twilight(szerző)2012. december 9. 16:40

MINDENKINEK NAGYON KÖSZÖNÖM a látogatást, az olvasást, a megtisztelő szavakat, véleményeket, elismeréseket, gratulációkat és az itt hagyott szíveket külön is!! :)

Kedves

- Törpillám:), Mara, Lajos, Dávid :), Laci, Emőke, Sarolta, Sanyi, Ági, Piroskám, Piroska71, Kinga, Csaba, Krysztin, Szatira :), Laca, Zsófi, Paula, Zoltán, Steel, Marie (üdv. nálam!:)), Manyi, Hullócsillag: hálásan köszönöm a biztató, kedves szavakat! :), Szilvi: örülök, ha hatott! :) KÖSZÖNLEK BENNETEKET!!!

- Tamás: ismét nagy örömmel, élvezettel olvastam tartalmas hozzá(m)szólásodat és mindig elámulok azon, hogy mennyire pontosan átérzed, megérted verseimet (talán a többszöri, figyelmes olvasásodból is fakadóan) - szóval eddig még egyszer sem ''lőttél mellé'' a szavaiddal és most sem...! ;) KÖSZÖNÖM!!!

Ez különösen tetszett az elemzésedben:
''a mély, negatív tartalom melankolikus lüktetésbe ültetése, már-már a beletörődés, vagy elfogadás üzenetét közvetítik.
Biztos vagyok benne, hogy a versed nem jó kedvedben született, de abban is, hogy feldúlt állapotban sem voltál a megírása során. '' - TÖKÉLETESEN ELTALÁLTAD!! :)

KÖSZÖNLEK és mindig nagy szeretettel várlak verseimnél, mert csodás érzés az, amikor az olvasói visszajelzés megegyezik az általam kisugározni kívánt mondanivalóval illetve megerősíti az alkotót, hogy a műve célba ért...!;)

- Maxika /Feri: a kérdésedre nem tudnék egyértelmű, határozott választ adni, mert bár küzdőszellem vagyok, de ugyanakkor mégis az örök vesztesek táborát gyarapítom - talán már elfáradtam...! :(
KÖSZÖNLEK!! ;)

- Levente: köszönöm az együttérzést :), de azért nem annyira drámai a helyzet, illetve nem ''jajkiáltásnak'' szántam soraimat, inkább kijózanító felismerésnek, hogy nem mindenkinek adatik meg ebben az életben a boldogság és csak a beletörődés/engedés hozhat enyhülést, ha már vannak dolgok, amiken nem lehet vagy nem tud az ember változtatni....

- Emil: kedvességed megmelengette lelkemet és KÖSZÖNÖM SZÉPEN értő, érző olvasásodat illetve megtisztelő figyelmedet, ami mindig nagyon jóleső érzéssel tölt el! :)

''Minden sorod azt sugallja, hogy vendég vagy, egy látogató, aki valahogyan beszorultál ebbe a csapdába. A Te világod nem idevaló, árulkodó nyomokat hagysz magad után, melynek idegen ragyogása elkápráztatja mindazokat akik képesek fogni jeleidet, ''kódjaidat visszafejtik''.

KÖSZÖNLEK és Tamáshoz hasonlóan Te sem tévedtél...!! :)
Mindig nagy örömmel olvasom gondolataidat, visszavárlak! ;)

- 1968/Attila: dehogy haragszom, sőt köszönöm a címkét, én is kiegészítettem még párral...! :))

- FDP/Péter: én mindig nagyon örülök az ''idearcátlankodásaidnak'' és bár sajnálom, hogy leragadtál a formánál, de igen megtisztelő, hogy a képeimért eljönnél - a fejembe! :D
Köszönöm az elismerést, a bő sorvezetést és a figyelmet! :))

MINDENKIT NAGY ÖRÖMMEL láttam nálam és visszavárlak Benneteket, gyertek máskor is!! ;)

Köszönettel és szeretettel üdv.:
Györgyi

valosag2012. december 9. 13:24

Megható ! Vittem.

FDP2012. december 7. 23:09

Iszonyatosan jól indul, hihetetlen jó formát sikerült találnod ezzel a belső rímes sorszerkezettel. Emiatt kicsit sajnálom, hogy a végére pont ez az elemi erejű forma tűnt el. És ismetelt elnézésedet kérem, hogy idearcátlankodom neked, holott... Ja, ahonnan a képeidet veszed, oda én is elmennék bevásárolni.

FDP

Törölt tag2012. december 7. 21:12

Törölt hozzászólás.

Hullocsillag2012. december 7. 19:38

Ez nagyon mélyről jön, és nagyon gyönyörű.
De olyan nincs, hogy soha. Ez elmùlt, tényleg nem lesz már, de lesz majd más aki szeret, és lesz majd olyan is, ami újra boldoggá tehet.

A vers csodálatosan szép.

adamne2012. december 7. 16:59

Fájdalmasan is gyönyörű a versed,mélyen átérzem.
Szívből gratulálok és együttérzek veled. Üdvözöllek.Manyi.
.

Marie_Marel2012. december 7. 10:26

Nem dúdolhat álmokat, mi holt csontokon megragadt,
jég-fagyasztott árpaszemből búzakalász nem fakad.

Pontosan ilyen a magány...
Megrendítő.

edesemil2012. december 7. 10:21

Jobb szót nem találok rá, mint szépséges, gyönyörűséges ''Twilight vers'', amely felborzolja az idegeket, elragadja a fanáziát és mélyen bevezet saját, misztikus világába, amelyet megérteni semmiképpen nem lehet (nem is kell!), hanem együttérezni vele, összerezonálni, gyönyörködni érdemes. Miért akarnak az emberek minden olyan dolgot megérteni amit nem lehet, és amit pedig meg kellene érteni (mint a matematikát, bocsánatodat kérem, hogy ezt belekevertem!), azt elutasítják?
Azzal szeretném kezdeni, hogy tamaskonrad nagyszerű soraival teljesen egyetértve, én is többször (nagy élvezettel!!!) átrágtam magamat ezen a csodás rejtvényen. :) (Rejtvény? Talán tévesen gondolom, de úgy látom, hogy a többség késztetést érez a megfejtésére, feltörésére.) Minden sorod azt sugallja, hogy vendég vagy, egy látogató, aki valahogyan beszorúltál ebbe a csapdába. A Te világod nem idevaló, árulkodó nyomokat hagysz magad után, melynek idegen ragyogása elkápráztatja mindazokat akik képesek fogni jeleidet, ''kódjaidat visszafejtik''. Ahogyan én látom, az az én lelkemben, tudatomban visszatükröződő megérzések, amelyek engemet jellemeznek, semmi garancia arra, hogy valóban úgy is vannak, mások is hasonlóan látják vagy sem. Versszakonként lépsz egy-egy újabb misztikus grádicsra, amelyek elvezetnek a végkifejlethez.
A misztika világából - egy másik dimenzióból -, átjövő hangokat nagyon nehéz mindennapi értelemben megérteni, de sejteni lehet. Valahol a valóságban vagy képzeletedben valami bánat, szenvedés, elveszítése valakinek vagy valaminek, jön át a titkos függönyön, de lehet, hogy nem így van; lévén mint költőnek jogod van bármiről írni egyes szám első személyben.
Lehet, hogy tévedtem, de így érzem...
Remekművedhez szeretettel gratulálok: Emil

Steel2012. december 7. 10:18

A szerelem elmúlása...szakadó kötelékek, üresség, hiány,
Ismerős érzés...az ember csak néz tehetetlenül, mikor
látja, érzi, a közös út két ismeretlen tájra visz tovább,
két irányban...


''jég-fagyasztott árpaszemből búzakalász nem fakad.
Forrás hegygerinceden meglapul hűs félelem.
Nem hagyja az ént magára megbéklyózott értelem.

Nem dobban, mi nem szakít szívkelyhéből valamit,
s lüktető ér duzzadt sodrán nem töri át falait.
Nem, már soha nem lehet az, mi boldoggá tehet.
Fájdalomnak szúrt magányán ejtek néma könnyeket.''


Ezek a sorok nagyon megrengettek...emlékeket, bennem is...

Zoltanus2012. december 7. 09:30

Nagyon-nagyon fájdalmas verset vetettél papírra. Teljesen átjárta a lelkem a sorok, a versszakok.

Paula.S.Tizzis2012. december 7. 09:28

Fájdalmasan szomorú...

Szentes2012. december 7. 07:50

Nehéz sorok, remélem átvészeled ezt a reménytelen időszakot. üdv.Zsófi.

Laca5905042012. december 7. 06:07

Meghatóan szomorú...

Szatira2012. december 6. 21:31

Nehéz erre bármit is mondani ismeretlenül. A szavakhoz gratulálok, az érzéshez nem ... csak egy nagy virtuális ölelés jut eszembe...

krysztin2012. december 6. 18:38

!!!Gratulálok nagyon szép,és megható is egyben!!!

Törölt tag2012. december 6. 18:24

Törölt hozzászólás.

Kicsikinga2012. december 6. 18:17

Nagyon megható és nagyon szép verset írt az a fájdalom, amitől hétrét görnyed a lélek!
Remélem, hogy nem tart sokáig ez a szomorúságod!

meszeletra2012. december 6. 17:49

Nem hiszem, hogy van nagyobb félelem, mint az attól való, hogy egyedül maradunk. Hogy, bár sok ember él a földön, egyik sem céloz meg a szeretetével minket.
A magány nem alapállapota az emberi léleknek, s ezért, ha utolér, kézzel-lábbal tiltakozunk ellene, például úgy, hogy beszélünk róla, persze ha van kinek. És utána mintha már nem is fájna úgy az egyedül.
Ösztönösen érezzük, hogy beszélni kell róla, sőt olykor nem árt túldramatizálni sem, ami nyilván rossz fogalom, hiszen a magányérzet soha nem lehet túldramatizálva, hiszen aki átéli, annak a végletekig drámai. Csak egy kívülálló szemszögéből, aki a magány eseményhorizontján kívül áll tűnik úgy, hogy a kisugárzott fájdalom aránytalanul eltúlzott az azt kiváltó érzéshez képest. De aki élt már át ilyesmit, az tudja, hogy egy ilyen jajkiáltás bizony nagyon is megalapozott. Kedves Györgyi, a versed is egy ilyen jajkiáltásként fejthető vissza, és hidd el, jön majd valaki, aki nem csupán a kódfejtés tüneti kezelésével gyógyít, hanem meg is tudja szüntetni a belső drámádat. Együttérzéssel olvastalak.

piroska712012. december 6. 17:02

Szomorú és mégis annyira szép!Gratulálok kedves Györgyi!

19542012. december 6. 15:44

''jég-fagyasztott árpaszemből búzakalász nem fakad.''

Nem bizony Györgyikém! Jön a tavasz és új magot kell vetni! Szomorúan szép a versed!

kreativ552012. december 6. 15:43

Györgyi, szívbemarkoló szép versedhez gratulálok! Tudom mennyire fájnak a néma könnyek, de hidd el egyszer majd felszáradnak!. Szívem törött! Ági

szalokisanyi12012. december 6. 14:39

Fájdalmasan szép. Gratulálok. Üdvözletem küldöm: Sanyi

maxika2012. december 6. 14:31

...'' az küzd aki veszíthet, aki nem küzd az eleve vesztes....''
ugy-e Te az elsők közé tartozol!?
Őszinte tisztelőd!

dvihallyne452012. december 6. 14:12

Kedves Györgyi!
Fájdalmasan gyönyörű versedhez szeretettel gratulálok!Sarolta :))

emonye2012. december 6. 13:56

Gratulálok csodás soraidhoz, mely búsan fájó, de ez szépségéből nem vesz el!

fiddler2012. december 6. 13:50

Jár az a kék madár, ne aggódj kedves Györgyi. Amíg dal van a versedben, addig nem kerül el!
Üdv: Laci

tamaskonrad2012. december 6. 13:21

Na ez a szépségesen ringató ritmusú Twilight vers, amit többször el kell olvasni, de nem is esik nehezemre elolvasni többször.
Első olvasásra átadom magam a ritmusnak, a rímeknek (sorok között, sorok végén, remek!), a szépséges lírai kifejezéseknek.
Majd 2. olvasatra megint ugyanaz :)
És 3. olvasásra jutok el oda, hogy (nem jól lakva, de már nem is éhezve) visszakapcsoljam az elmémet a gondolatsor befogadására. És lám szembesülök azzal, hogy a soraidnak majdnem hogy keserű, de mindenképpen szomorkás tartalma van.
Ez kettősséget sugároz a számomra, még pedig oly módon, hogy a mély, negatív tartalom melankolikus lüktetésbe ültetése, már-már a beletörődés, vagy elfogadás üzenetét közvetítik.
Biztos vagyok benne, hogy a versed nem jó kedvedben született, de abban is, hogy feldúlt állapotban sem voltál a megírása során.
Versedhez ezúttal is csak nagyon gratulálok, mert számomra akkor is nagyon kifejező, és nagyon érzéki vers ez, hogy ha a fentiekben leírtakban mellé lőttem a szavaimmal.
Minden elismerésem a soraidért!

Cothineal2012. december 6. 13:18

Már soha... dehogyisnem! ;)

Minden jót!
Dávid

meszaroslajos602012. december 6. 13:12

Fájdalmasan szép gratulálok.

baramara2012. december 6. 13:10

Ó, de szép, nagyon szomorú.... :((

De, soha ne mondd, hogy ''soha'' :)

Torpilla31812012. december 6. 13:06

Csendben olvastalak..
Puszim Györgyi..

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom