Szerző
Vers

A verset eddig 867 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. augusztus 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Zsiborás Zsófia

Por és hamu

Por és Hamu
Szerettelek, szeretlek.
Fájdalmam nem gyógyíthatják sem évek,
sem órák, sem percek.
Örökre elmetél...
Arcodon kövér könnycseppek folytak,
S elragadtak, magukkal vittek a holtak.
Miért?!
Nem fogom soha megérteni,
Az élet ajándék, szívvel kell kitölteni.

Ha segíthettem volna... érted bármit!
Ha tündér lehettem volna,
Fájdalmadra gyógyírt hoztam volna.
Öleltelek volna, amíg csak lehet.
Míg hangodat elfújják a szelek.

Koporsódat én az égbe, nem a földbe temetném
S ha látni szeretnél a Föld felé nézhetnél.
Gyenge lábaidat tartaná a Hold,
És a csillagok adnának egy kis éjféli bort.

De hisz arcod oly fiatal volt, mint egy 20 évesé
Szemeid fénye akár egy kisgyermeké.
Utoljára olyan gyötörtnek tűntél...
Mi nem tudtuk mekkora fájdalmat kell tűrjél.

Ha a régi kis házba belépek, mintha még mindig ott ülnél,
Kezedben pohárral s csak mesélnél.
Úgy szeretném...
Utoljára érezni borostás arcod
S miként a fejed az ölembe hajtod.

Senki nem beszél erről, pedig szép emlék, nem tabu,
De sajnos majd belőlünk sem marad más,
Csupán por és hamu.

2008. május 25., Papám emlékének ajánlom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom