Szerző

Kelemen J. István

Életkor: 44 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 387 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. december 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Kelemen J. István

Hol rontottam el?

Hol rontottam oly nagyon el,
hogy már kedvesem nem ír, nem felel?
Nincs válasz, nincs levél,
lassanként olvad el a remény.

Mondd hát, hol rontottam el,
hogy rám már nem emlékezel,
a messzeségbe vesztél
s minden szépet elfeledtél?

Mondd, kedves, hol rontottam el,
hogy nekem egy levél se jő,
nekem már egy mondat sem jár,
s egy szóra sem vagyok megfelelő?

Tudom, csak én ronthattam el,
hisz semmiről sem tehetsz,
rossz csak én vagyok egyedül,
szívem a magányba menekül.

Ember-rengetegben vergődve,
élek magányosan megbújva,
testem közösségben velük,
lelkem tőlük messzire repül.

Lelkem ott van, ahol mosolyod,
szemednek pillantása szívem kulcsa,
ujjaid érintése bőröm borzongása,
hajadnak omlása vágyam csiklandozása.

El sem hinnéd, ha mondanám:
"Mindig rád gondolok,
nincs nap, nincs óra,
hogy elmémben nem emléked kóborolna"

Mindenben ott látlak, rád ismerek,
pillanataink emlékképe előttem pereg:
Igaz, hogy volt egy tóparti séta,
mikor kedvedért egy bogarat fordítottam talpra.

Merészen, a víz közelébe érve,
piciny gyermeked életét féltve,
rám kérdően nézve,
mondtam: "Életem adnám érte".

Mikor lopva fogtam kezed,
hogy senki ne láthassa meg,
szorítottam órákig (ha lehetett volna),
bár soha el nem engedtem volna.

Az első csók, mely nehezen született,
de így örökre megmarad,
számban érzem még mámoros ízét,
mely síromom túl is fogva tart.

Szeretnél már nem szeretve lenni,
de nem bírlak elfeledni,
sorban tűnnek el az évszakok,
szerelem bilincsének foglya vagyok.

Hol rontottam el? Ég tudja!
Már csak egy reményem marad:
Ha megbocsájtod bűnömet,
s karjaidban feloldozást adsz!

2012. december 23.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Csaba172012. december 26. 23:34

Nagyon szép vers Gratulálok
én gemet is ez emésztett évekig hogy hol rontottam el hogy a szerelmem nem szolt hozzám se sem egy sms sem küldött de még mai napig is gondolkodok rajta hogy minek nem szol hozzám sajnos nem tudom minek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom