Szerző
Domonkos Jolán

Domonkos Jolán

Életkor: 49 év
Népszerűség: 389 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 2766 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. december 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (15)

Domonkos Jolán

Kegyetlen az ember

(Bocsánatot kérek!)

Volt egy kis barátom, kedveltem őt nagyon,
gyakran homokoztunk náluk az udvaron.
Cigis rágót hozott, bicajomra tette,
míg én bent aludtam, nővérem megette.

Ennyi volt csupán, egy kedves gesztus tőle,
hogy szeretett engem, megtudtam belőle.
A történetemnek szomorú a vége,
mert eltávolodtunk vagy jó negyven évre.

Iskolába mentünk, megváltozott minden,
azóta nekem már jó barátom nincsen.
Ült a hátsó padban, legnagyobb volt köztünk,
de mindig csak tűrte a kegyetlenségünk.

Vonalzóval verték hátát a gyerekek,
nem értettem én azt, semmi rosszat nem tett.
Ha kiáll magáért, és szétcsap közöttünk,
lehetett volna ő, akit mi követünk.

Kiállni mellette sajnos én sem mertem,
ma is bánom, hogy őt akkor nem védtem meg.
Beálltam a sorba, ütöttem rá én is,
pici volt az ütés, fájt a tettem mégis.

Kegyetlen az ember, kegyetlen a gyerek,
a tükörbe nézni azóta se merek.
Negyven év után ma bocsánatot kérek,
kiírtam magamból a régi emléket.

2012. november 17.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


DJ(szerző)2017. január 23. 12:00

@Abraks_Anna: Köszönöm!

Abraks_Anna2017. január 16. 15:13

Kedves Joli! Sajnos a gyerekek kegyetlenek tudnak lenni, tud, mert engem is bántottak. De azóta már biztosan megbocsátort a fiú. Puszi! Adri

DJ(szerző)2015. március 20. 19:57

Hálásan köszönöm mindenkinek, aki idetévedt... és végigolvasta
a Kegyetlen az ember című versemet! :)
Joli

DJ(szerző)2014. szeptember 23. 17:14

Ezt a verset 2 helyről kellett töröltetnem, mert sajátjukként jelentették meg ketten is...

DJ(szerző)2013. április 27. 22:29

Köszönöm a kedves szavakat!

Törölt tag2013. április 26. 14:00

Törölt hozzászólás.

Schmidt-Karoly2013. január 28. 09:34

Kedves Jolika!
A legnagyobb tett az életben az, ha valaki bocsánatot tud, és akar kérni. Nagyon szép gesztus Tőled is ez. Igaz lélekre vall. Ha megengeded, egy formai észrevételt hadd tegyek. Az ötödik versszak 1. és 2. sorát én így írtam volna:
''Kiállni mellette sajnos én sem mertem,
ma is bánom, hogy őt akkor meg nem védtem.''
Természetesen az értékéből ez semmit sem von le.
Boldog, örömteli napokat kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

Törölt tag2013. január 14. 21:02

Törölt hozzászólás.

DJ(szerző)2012. december 29. 09:56

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

DJ(szerző)2012. december 28. 08:24

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

DJ(szerző)2012. december 28. 08:06

Köszönöm , hogy olvastatok! Köszönöm a figyelmet!

edesemil2012. december 27. 13:16

Kedves Jolán!
Gratulálok versedhez, amelynek tartalmi szépségét már többen kifejtették előttem. Csupán formai tökéletességét szeretném megemlíteni amelynek helyes rímképlete és állandó szótagszáma (12), ami (6/6) szép felezéssel megírt egységét egy (lehetséges elírás?) töri meg: ''ma is bánom, hogy ak | kor őt nem védtem meg.''
Szeretettel küldöm üdvözletemet: Emil

valosag2012. december 26. 17:53

Becsülendő dolog a bocsánatkérés életünk során bármikor.
Feltétlen tudasd vele ezt a verset!
Gratulálok őszinteségedhez és versedhez !

maxika2012. december 26. 17:18

Az a fontos, hogy megtetted.Az idő horizontján végül is ez nem számít.
Gratulálok!

M.Laurens2012. december 26. 16:07

Sohasem késő másoktól megbocsájtást kérni,mert a múlandó ember örök vagyona a lelkiismerete.

Gratulálok a versedhez !
B.U.É.K.!

voodoo2012. december 26. 14:02

Joli! A gyerekkorunk a felnőtt létünk kapuja. Amit ott látsz és teszel, nem múlik el nyomtalanul. Sőt van, akit egy életre megnyomorít. Azt hiszem az ilyen írások mindenkiben feltámasztanak hasonló emlékeket, a ''beavatkozhattam volna'' szorongató érzését. De mivel a múltat nem tudjuk megváltoztatni, marad a jóvá-és elégtétel. Ha olvassa a régi barátod... most rád kacsintana... megbocsátott rég... Felzaklatott, bocsánat, hogy osztom az észt megint, csak felidéztél néhány eltemetett emléket... Szeretettel gratulálok! V.

szaboirmaeva2012. december 26. 13:04

Kedves Jolika!
Ami késik nem múlik mondja a közmondás. Bocsánatkéréseddel kimutattad a szereteted is, javaslom ha még nem tetted, hozd tudomására mert őneki szóltál eme verseddel!

DJ(szerző)2012. december 26. 12:45

Sajnos sokszor sodor bennünket a tömeg magával, még ha tudjuk is, hogy mi lenne a helyes gyakran nem teszünk semmit, vagy gyávaságból beállunk a sorba, hogy ne váljunk mi magunk is célpontokká. Őszinén sajnálom, hogy akkor még nem volt annyi erőm, hogy a saját utamat tudjam járni.

dvihallyne452012. december 26. 08:38

Kedves Jolika!
Ha kicsit megkésve is szép gesztus ez a bocsánatkérés!
Csak az a kérdés ő is olvassa-e ezt,mert az lenne igazán a jó!
Szeretettel és szívvel gratulálok!Sarolta

szalokisanyi12012. december 26. 07:18

Kikellet mondani!!! Megható őszinteséged, beragyogja versedet.
Sok embernek, útmutató ez, a múlt rossz emlékeinek lezárására. Gratulálok!
Üdvözletem küldöm. Őszinte tisztelettel: Sanyi

955kondoros2012. december 25. 18:35

Ugye azért érzed,hogy nem igazán elég csak ''kiírni'' magából az embernek? Nekem is vannak ilyen ''emlékeim'', beszéltem is róla, de valahogy nem érzek megkönnyebbülést.Szívvel gratulálok bocsánatot kérő versedhez! Nagy dolog ez!! Szeretettel:András Áldott Karácsonyt! B.U.É.K.!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom