Szerző

Krüzselyi Attila

Életkor: 65 év
Népszerűség: 92 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 738 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2012. december 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (11)

Krüzselyi Attila

Életem

Élek? Talán. Hisz peregnek a napok.
Szívem dobog és gyakran nagyon félek.
Levegőt egyre nehezebben kapok.
Érzem, hogy egyre rövidebb az élet.

Nemcsak az elmúlás sötétje rémít,
hanem az a marcangoló félelem,
hogy az én életem semmit sem épít.
Nem marad fenn - ha van tán - a szellemem.

Miért éltem? Mi az, mi maradandó?
Mi maradt ifjúkorom terveiből?
Minden, mi vagyok, örökre mulandó.
Majdan ki fog tudni érzelmeimről?

Bár maradt volna egy csöppnyi reményem
mulandóság sötét árnyai mögött:
jönnek utánunk újabb nemzedékek,
örökre fennmaradva népek között.

Nincs a múlttal valódi szembenézés.
Nincs a jövőbe vetett feltétlen hit.
Van mámoros és hamis múltidézés.
Hamis eszmék delejeznek mindenkit.

Csak várok, imádkozok és remélek.
Szülők a Hazából végleg elmennek.
Az unokák soványka nemzedékek.
Szívem áldozata a rettenetnek.

2012. december 26-28.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Viski_Attila(szerző)2016. szeptember 13. 11:02

@szalokisanyi1: Kedves Sanyi!

Köszönöm az érdeklődésed és figyelmed munkám iránt.

szalokisanyi12016. szeptember 13. 07:15

Kegyetlenül fájó, igaz gondolatok.

Viski_Attila(szerző)2013. február 3. 13:31

Kedves Margaréta!
Köszönöm a figyelmed.
Nagyon röviden próbálom leírni az érzéseim Neked. Az elmúlt 150 év némi remény után egy veszteségsorozat a Nemzetemnek. Ebbe már-már kezdtem volna belenyugodni. És abba is, hogy „elmegyünk”, mert ez a sorsunk. Úgy tudtam eljutni a belenyugváshoz, hogy abban a hitben éltem: van reális remény, hogy vannak lehetőségek, kiutak, van jövő. Sajnos azt látom-tudom-érzem, hogy REÁLIS REMÉNY NINCS. Minden ellene mond a reményeimnek. Özönlenek el az emberek Magyarországról. Hasonló a helyzet Erdélyben, onnan is szinte menekülnek a magyarok. Nem születnek elég számban gyermekek, nem pótolják számban a távozókat. Egy kezelhetetlen adóssággal küzdünk, uzsoráztatnak bennünket. Számos valós problémáról egyszerűen nem lehet beszélni, nem lehet azokat társadalmi szinten megvitatni, mert az érdekeket és érzékenységeket sértene. Talán nem sorolom tovább, mert meg fogod érteni ennyiből is az érzéseim. A reményünk csak irreális lehet, de az mégis valós: az Isten valósága és kegyelme. Ez a remény pedig egy mindennapi hitharc eredménye lehet. És persze az Isten útjai kifürkészhetetlenek. Egyáltalán nem biztos, hogy jobbá válik a helyzetünk. A kegyelemre, a szeretetre van ígéretünk Istentől és lehet bizonyosságunk ebben, a „sikerességre” azonban nincs. Bár mindennap figyelmeztetem magam, hogy „elég nektek az Én kegyelmem…”

babumargareta012013. február 2. 16:35

Miért éltem? Mi az, mi maradandó?
Mi maradt ifjúkorom terveiből?---------megint csak én,,,marad sok emlék ,,és a Te emléked a túlélöknek!!!!!!!
Udv,,,Babu

babumargareta012013. február 2. 16:33

Többször elolvastam ezt a versedet,,,nagyon szép,,de azért
hagyunk magunk után sok mindent,,honnan ennyi pesszimizmus?

''Az unokák soványka nemzedékek.
Szívem áldozata a rettenetnek.'' az unokák elég kemény utódok,,szerintem!
Udvözöllek ,szép hétvégét kivánok!

Viski_Attila(szerző)2013. január 7. 20:10

Kedves Babszi!
Köszönöm a biztatásod.

Babszika2013. január 7. 18:57

Az ember már akkor hagy maga mögött nyomot, ha édesapának tudhatja magát, és szelleme így vele együtt ezzel tovább is szál tanításai révén...
Gratulálok a vershez!
Üdv: Babszi

Viski_Attila(szerző)2013. január 6. 23:07

Kedves Margó!
Félni főleg az utánunk következő korosztályoknak kell. Még komoly és kellemetlen meglepetések fogják őket érni. Bár ne lenne igazam! Az jut eszembe, hogy nekünk átlagembereknek mennyi és milyen szerepünk van ebben a kialakult helyzetben?
Úgy érzem és gondolom, hogy nem vagyok beteg, tehát nem a pillanatnyi gondjaim tesznek ''depresszióssá''.
Köszönöm a figyelmed.
Attila

manco2013. január 6. 21:55

Kedves Attila!
Ne félj. Te mögötted már ott vannak ezek a szép versek.
Szomorú vers, de sajnos az élet amiben élünk az is elképesztő. Félni lehet a jövőtől.
Remélem nem vagy beteg.? A versed nagyon aktuális és szép. Gratulálok minden írásodhoz.
Margó

Viski_Attila(szerző)2013. január 2. 21:31

Kedves Zsuzsa!
Köszönöm a figyelmed és biztatásod.
Boldog Új Évet Kívánok.

10082013. január 2. 19:55

Baljós érzéseidnek és gondolataidnak
sajnos van némi alapja, mégis
biztatnálak, hogy higgy a jóban
és soha ne add fel :)

Gratulálok és
Boldog Új Évet kívánok!
Zsuzsa

Viski_Attila(szerző)2013. január 1. 13:57

Kedves Gyuri!
Reménykedjünk, hogy nem múlunk el nyomtalanul.
B.Ú.É.K.
Attila

gypodor2013. január 1. 06:12

Kedves Attila! Nehéz kérdéseket boncolgatsz, dehát ezért is a Számvetsés ilyenkor. Ma már piramisokat senki nem hagy maga után, s azokat is elfedi a homok, hogy egyszer újra kiáshassák. Ha egy jó szó, egy időben megtett simogató mozdulat marad utánunk, az már megérte! Gratulálok és BÚÉK! Gyuri

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 16:52

Kedves Ica!
Köszönöm.
Boldog Új Évet Kívánok!
Attila

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 16:51

Kedves Kinga!
Köszönöm a figyelmed.
Boldog Új Évet Kívánok!
Attila

195510022012. december 31. 16:41

Igen,-minden sora fájó igazság!!!
Ica

Kicsikinga2012. december 31. 16:12

Mennyi szomorúság és mennyire szomorú, hogy még igaz is, amit ebben a remek versben írtál!

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 15:54

Kedves Manyi!
Túlzol, de jólesik.
Boldog Új Évet Kívánok!

adamne2012. december 31. 15:38

Remekművet alkottál kedves Attila.Gratulálok.
Boldog Újesztendőt kívánok szeretettel. Manyi

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 15:31

Kedves Attila!
Köszönöm.
Boldog Új Évet Kívánok!
Attila

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 15:26

Kedves Sea!
Boldog Új Évet Kívánok!
Attila

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 15:25

Kedves Feri!
Ez a „remekmű” erős túlzás, de jól esik a lelkemnek, hogy tetszik a versem.
Boldog Új Évet Kívánok!
Attila

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 15:23

Kedves Sarolta!
Én reménykedek. Talán nem is kellene olyan sok a kedvező változásokhoz.
Boldog Új Évet Kívánok!
Attila

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 15:20

Kedves Irén!
Én a tetteket abszolút fontosnak tartom. És a hitet, és az elképezéseket, amelyek alapot adnak az értelmes cselekvéshez.
Boldog Új Évet Kívánok!
Attila

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 15:09

Kedves Terézia!
Légy kérlek továbbra is optimista. A szívem mélyén én is az vagyok, de realista optimista.
A versemmel semmi egyebet sem akartam elmondani, mint azt, hogy érzem-tudom, egyre közeledik a vég. Az elmúlásban keressem a vigasz kapaszkodóit. És ennek kapcsán eszembe jut, hogy mennyivel könnyebb úgy távozni, ha rendet, jólétet, békét, reményteli jövőt hagyok az utódokra. A tragikus valóság azonban az, hogy a fiatalok egy jelentős része elmegy. Akik maradnak, azok sem vállalnak átlagosan még két gyermeket sem. Ez egyre gyorsuló leépülés képét vetíti elém, ami tragikus, szomorú és számomra elfogadhatatlan.
Boldog Új Évet Kívánok!
Attila

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 14:46

Kedves Mariann!
Boldog Új Évet Kívánok!

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 14:34

Kedves Emőke!
Boldog Új Évet Kívánok!

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 14:34

Kedves Sanyi!
Köszönöm.
Boldog Új Évet Kívánok!

Viski_Attila(szerző)2012. december 31. 14:33

Kedves Attila!
Köszönöm a figyelmedet.
Boldog Új Évet Kívánok!

Törölt tag2012. december 31. 11:36

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2012. december 31. 10:53

Törölt hozzászólás.

jocker2012. december 31. 10:19

BRAVÓ! Remekmű!
Az én nevemben is írtad.
BÚÉK!
Gratulálok: jocker/Kiber/Feri

dvihallyne452012. december 31. 09:31

Kedves Attila!
Elég reménytelen képet festettél verseddel.Azért talán pislákol valahol egy kis fénysugár!Szeretettel gratulálok! BÚÉK! :))))Sarolta

irenfi2012. december 31. 08:13

Kedves Attila!
Már ez is maradandó, hogy ezt a verset megírtad! :))
Szomorú valóság,sokan éreznek így,de sajnos az ima és a reménykedés nagyon kevés:( Megkell valósítani az álmainkat és ahhoz tettek is kellenek. :)
Gratulálok és BÚÉK! :)
Üdvözlettel Irén

kterezia2012. december 31. 07:45

:( Ez nem valami reményteljes...
Lehet, hogy én alaptalanul vagyok optimista...?

mezeimarianna2012. december 31. 06:47

:((Boldogabbat,jobbat neked...

Mamamaci402012. december 31. 06:25

''Csak várok, imádkozok és remélek.'' Csak? azt hiszem ennyi mit egy ember megtehet!

szalokisanyi12012. december 31. 05:59

Gratulálok! Boldog Új Évet Kívánok Üdvözletem küldöm: Sanyi

Törölt tag2012. december 30. 21:51

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom