Múló idő
Fáj a tovasuhanó idő,
az árnnyá vált szeretteink,
hogy az ifjúság expresszvonata
már elszaladt,
és nélkülünk fut tovább.
A beteljesületlen álmok,
s amik már nem is teljesülnek be.
A tervek, amik
megvalósulatlanok maradtak,
s amik jobb lett volna,
ha nem valósulnak meg.
Az őszi avar csípős illata,
a pezsgős pohárból
elszállt buborék.
Az emeletek, melyek egyre
magasabbak lesznek,
s a vágyak, melyek
egyre alacsonyabbak.
Fáj a ketyegő óra, mely
visszafelé számolja
már az időt.
Fájnak a múló percek -
a búcsúzás.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
arany52(szerző)2013. január 5. 09:52
Köszönöm, hogy olvastatok!:)
mezeimarianna2013. január 5. 06:30
:((én szeretlek...
M.Laurens2013. január 5. 01:06
''Az emeletek, melyek egyre
magasabbak lesznek,
s a vágyak, melyek
egyre alacsonyabbak.''
Minden sorodat átéreztem.
Nagyszerű és őszinte kitárulkozás ez a vers.
Őszinte elismerésem !! ( Miklós )
arany52(szerző)2013. január 4. 19:21
Köszönöm szépen Sarolta
dvihallyne452013. január 4. 19:13
Kedves Aranka!
''Fáj a ketyegő óra,mely
visszafelé számolja
már az időt.''
Szeretettel gratulálok nagyszerű versedhez!Sarolta
arany52(szerző)2013. január 4. 18:50
Örülök, hogy itt jártatok , olvastatok és kedvező véleményetek is igen jól esett.
meszaroslajos602013. január 4. 18:40
Gratulálok az elmúlás mindig fájdalmas.Üdv:Lajos
nakriszta2013. január 4. 18:19
Ilyen az elmúlás, semmi kétség.
Nagyon jó oldalról fogtad meg, nagyon szép verset írtál.
Gratulálok!
arany52(szerző)2013. január 4. 18:18
Köszönöm, hogy olvastál. Viszont ölellek!
Törölt tag2013. január 4. 17:53
Törölt hozzászólás.