Bolyongó Lélek
Fehérbe öltözött a táj
Haragként ég bennem a vágy,
Szeretet, mely eddig bennem élt
Gyűlöletté vált ide bent,
Sötétségbe borult az ég felettem.
Kit utálok?
Tán a világot?
Vagy kiknek lelkük elveszett?
Nem, csak Önmagamat, mert hitem
Bíztam a sorsban, hogy szebb lehet.
Már nem tartozom senkihez,
Se istenem, se hazám, se szerelmem
Tébolyult lelkem, nem találja útját
Elvesztettem az irányt,
S vele együtt a boldogság kulcsát.
Vándorként utazom
Keresve létemet,
Járom a magam útját
Néhol eltévedve,
De néha meglelve az igaz utat.
2012. december 27.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Aurora_Mortalis2013. május 25. 20:20
Mindig igaz úton járj, szerencsével :)
m-laci2013. február 11. 10:27
Remek vers!
Üdv:
Laci