Rácz Sándor

Tündöklés

Aranyszemek, benne szépség él,
éj hajszálak, rajta éled a nyár,
akár az illatát ontó,
díszített tünemény,
s gyönyörű tündérvirág.

Mint a száj, mely rég haragtalan,
s a földi, ki istenek közé való,
meg a gyémánt, mi tiszta és nemes,
vagy a szerelmes vallomást szavaló.

A képzelet öltözteti a lányt,
aki itt van, de mégis távol jár,
meg az örök horgonyt az iszapban,
és a fészkét rakó angyalmadárt.

Mézcsepp gördül, csillogó kék tó,
lepke röppen, szenvedély, s tüzes vágy,
akár a pompában fürdő
rózsaszín álom, és
szikrázó csillagvilág.