Szerző

Kelemen J. István

Életkor: 43 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 227 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. január 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Kelemen J. István

És mégis...

Töredezett álmaidból hajnalban ébredsz,
ablakhoz sétálva rád köszön a természet,
fárasztó éjszaka után lassan ráébredsz,
megint egy nap eltelt, s nem volt ott, ki szeret.
Fájdalmasan hasít beléd az érzés,
hogy kibírtad nélküle, s az élet megy tovább,
vár egy új nap, mely olyan, mint a többi,
nem fogja kezed az, ki szeretné örökké fogni.
Holnap sem jön, s nem jön holnapután,
telnek a napok és múlnak el a hónapok,
s hiányát már lassanként megszokod.
De várod, hisz azt mondta: örökké!
Csak az örökké messze van, a most túl közel,
hiába vársz, az örökké most még nem jön el.
Mégis nézel messze az útra, talán eljön, kire vártál,
figyelsz minden neszre: talán ő jön már?
Pedig tudod, hogy ő nem lehet, láncai vastagok,
egy őrült világ börtönében raboskodik lelke,
s vár egy kóbor napsugarat, hogy arcát megfürössze benne.
Érzed, hogy te vagy ez a ragyogó napsugár,
mely a rabot megtisztítaná, s láncait oldaná.
De ez a napsugár is láncra verve áll,
kristálykalitkájából kiutat nem talál,
ereje még gyenge, hogy a falakat széttörje,
s csillogó aranybilincseit leverje.

És mégis...

...a hajnali napfényben is megérzi a párját,
a madarak dalában is meghallja a hangját,
hiányában is feldereng a jelenléte,
álmaiban is érződik ölelése,
ott van a sivár napokon is,
eljön holnap és holnapután is.
Hiába telnek a napok s hónapok,
szerelme, szívében tovább ragyog,
az "örökkét" is reménnyel várhatja,
mert az volt, lesz és most is itt van,
s kedvese megjelenik vágyaiban,
hogy karjaiba vegye bármely pillanatban.

És mégis...

...felderenghet alakja a távolban,
lábairól a port könnyedén lerázva,
súlyos láncaitól szabadulva,
kalitkádat porrá zúzza,
vakító fényedben zuhanyozva,
ragyogó aranybilincseidet megoldja,
kezedet fogva magával ragadna,
hogy majd ruháidtól megfosztva,
a természet ölének virágos ágyára taszítva,
vágyakozó vad ölelésbe omolva,
teremtő erejének életadó édes, nedvét
tested örömadó szent kelyhébe ontsa.

2008. április 2.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


m-laci2013. február 11. 13:57

Szépen megírtad, gratulálok!
Laci

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom