Hudoba Jusztin

Álom

Álom voltál mindig,
Álmom leszel ezután is.
Valóra vált álom lettél,
De sajnos nem alhatok örökké.

Felébredtem.
Könnyeimmel szenvedek,
Lehunyom a szemem
S Téged látlak, Édes álmom,
Emlék lettél,
S nem lehetsz a valóságom.

Gyötör a kín, mert elengedtem,
Elengedtem, hisz így nem élhetek.
Nem építhetek álomból várat,
Meg kell fogjam kezét a Valóságnak.

Vágyom arra, hogy ismét álmodni tudjak,
De tudom, már sosem lesz ugyanaz.
Sosem lesz már olyan édes, mind egykor,
Így el kell feledjem, mi Veled szép volt.