Farkas Éva Petrosz

Boldogság szigete

Azt képzeltem, hogy átölellek,
két karod közt megpihenek.
Itatgatod könnyeimet,
csókolgatod sebeimet.

Megnyugodván, álmok szárnyán
egy szép szigetre leltem.
Ahol nincs nyomasztó érzés,
düh, se bánat.

Itt minden értünk van,
mint a napnak a meleg sugara,
a lágy szellők, s a madarak dala.

S mikor eljön az éj, s feljön a hold,
nekünk ragyognak a csillagok.
Akkor vagyunk mi igazán boldogok.

Testünk-lelkünk eggyé válik,
s egymás fülében cseng:
Boldog vagyok veled itt! ...
...Nagyon... nagyon...

Felkelt nap, reggel köszönt ránk.
Tudtuk, hogy eljött a perc,
mikor elhagyjuk egymást.

De, majd ismét eljön az éj,
s feljön a hold.
S az álmok mezején
együtt leszünk mi még!

...A boldogság szigetén...