Sohonyai László

Öreg barátom

Ha öreg szíved néha meg-megáll,
S előjő az öreg magány,
Ne félj, öreg barátom.
Kapaszkodj múltad emlékeibe.
Mélyen, hol őrzöd fiatalságod hevét.

Ha öreg szíved néha meg-megáll.
Öreg szemeid sírnak, sírj bátran.
Kedves barátom.
Mert minden egyes könnycsepp,
Melyet hullajtasz, emlékeid újra élednek.

Ha öreg szíved néha meg-megáll.
Nézz fel esténként a csillagokra,
Mint lángoló gyertyafények,
Úgy tündökölnek az esti éjben,
Neked is van, mely oly fakó s szomorkás.
Meglásd, a jó Isten újra gyújtja gyertyád lángját.
S fényesebb lesz, mint a többi.

Szeretlek, mert fontos vagy öreg barátom.
Ha sírsz, én is sírok, ha nevetsz, én is boldog vagyok.
És ha végső utadhoz érsz, én melletted leszek, s fogom kezed,
S lecsukom szemed.
De nem fogok sírni, öreg barátom.
Tán még táncolok is halálodkor.
Mert tudom, hogy találkozunk még.
Ígérem, úgy élem életem, hogy múltad büszke legyen rám.
Szeretlek, mert bennem tovább élsz öröké.