A világ jobbul
A világ jobbul. Ha múlt távlatokra
visszatekintesz, a reményt belopja
lelkedbe ez, mégis, e rossz jelenben
könnycsepp siet, szakadék-csendre cseppen,
majd vér kiált, a szív fájdalmát dobja
közönyben úszó arany csillagokra,
s ember-gépekben felhorkan az állat
ösztöne. Hol a Teremtő Varázslat?
Oltárok előtt hány sarlatán sámán
fest le szóistent bambult arcok láttán!
Görbe holdkard vág, Ájtatosság Atyja
villant hamisat: - Isten ezt akarta!
Isten? Melyik? Bódító fűszer, s tömjén
illata kristálypiramisok tömbjén,
s hányféle zászló lobban tengereknek,
szélnek, árulni elárult szerelmet!
Isten? Melyik? Az lett volna az isten,
égitestű, égő köpenyű hitben,
melynek testéről a leváló lángok
fel-felgyújtottak olykor fél világot?
Vagy egy másik? Szépség lehetett volna, -
s lehetne, utat, ha Szívig gondolna,
s szólna: ELÉG! Minden nép az én népem!
Ezt ne tegyétek SZERETET nevében!
Igen, akkor vakot látóvá tenne,
és seregét nem erőszak-szerencse
sodrása vinné, keresztes kufárok
nem gyaláznának piros Édenálmot...
A világ rossz - s jobbul. Jelek mutatnak
mindkettőre. Az értőn kitárt ablak
látképet hoz, ha gyakran nem is tisztán,
de például India, vagy Pakisztán
sújtott népe is időnként felébred,
és széttekint az ösztön-igás lélek,
sejtésével: leány, asszony nem állat -
és azzá tenni kiknek is használhat?
Afrikában ki-kigyullad egy ország,
s becstelen pénz érdek-parancsát ontják
gépfegyverek, jön százezrek halála,
(bár rosszallja, pislog kétszínű Hága) -
de egyre több - fekete, s barna bőrrel -
a bátor is, szembenéz az Idővel...
A Föld lakói ma már tovább élnek, -
bár mennyien miként!? Az éhségérzet
kevesebbeknél, mint egykor, rá példa
Kína, régen kényszer böjt martaléka,
nem éhezik már. Másutt megmaradtak
rémlátványai bordás pillanatnak.
(A híradókból látod, mennyi gyermek,
kiket fosztó Kéz ily sorsra teremtett!)
A világ jobbul - akkor is, ha Törvény
rút Marokban, igazat összetörvén,
a gazdagok pártját fogja, vigyázza,
és száll zsebekbe korrupciós hála...
A világ rossz. Szeretem e világot?
Nem, mert ma még nem szívvel, ésszel áldott,
de írom, mondom másnak, önmagamnak
- rákényszerít a kitárt lélekablak -
azt is: javul. Meg-megfürdik szebb hitben.
Főistene most is a Kalmár Isten,
Mammon - hiába sokféle az oltár! -,
s nyájbégetés, többnyire, ami volt már,
de birkafejbe is be-bejut kétely
olykor, és van úgy: nyírást megelégel.
A világ jobbul. Kitárt lélekablak!
Láttass világot rabnak és szabadnak,
jónak és rossznak, bűnnel és erénnyel,
emberségessel, embertelenséggel,
villants szemekbe álszentet és szentet,
édenkerti, s megalázott szerelmet,
kerge zászlót, amely a szégyen foglya,
az Érthetetlen vadságát lobogja,
de másikat is, hajnalok színében,
mely egykor ott volt már egy újult égen,
láttass Valót Vers, könnyes Lélekablak,
láttass, hogy több szív szülessen szabadnak!
2013.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
lelkesmiklos(szerző)2016. július 16. 15:41
Kedves Alyz (Éva)!
1.) Amikor azt írtam A világ jobbul c. versemben, hogy a történelem folyamán az emberiség fejlődött és most is fejlődik (erkölcsét illetően is, mert a technikai fejlődés nyilvánvaló), akkor sok mindent figyelembe vettem (az ENSZ jelentéseit, adatait is a világról). Az igaz ugyan, hogy egy-egy országban, vagy akár sokban, átmeneti visszaesés időről-időre bekövetkezik, de a történelemben hosszabb időszakok (társadalmi rend társadalmi rendre) értendők e fejlődés tekintetében.
2.) Összetett kérdéseknél, eseményeknél nem szabad túlzottan leegyszerűsíteni a nézőpontot. Azt többször megírtam már, jó előre, hogy a terrorizmus újabb eseményei várhatóak, Európában is, - de ehhez nem kellett nagy jósnak lennem. Bárki megjósolhatja (nekem is ez a véleményem) újabbak is jönnek, várható ilyen ''szenzációk'' sora. A nizzai eset ugyan újra figyelmeztet az ilyen veszélyre, de ettől még a menekülők (migránsok) ügye, amely igen összetett, értelmes rendezésre vár, ez Európának is érdeke (meg az egész világnak).
3.) A tömegek szellemi színvonalát igenis reálisan kell megítélni, ha kicsit utánagondolsz, akár a huszadik századi magyar történelemnek, Te is rájöhetsz erre. Megint más kérdés, hogy önző társadalmi rétegek érdekeiknek megfelelően ''udvarolnak'' a népnek. Nagy költőink ennek helytelenségére, káros voltára rámutattak, - nézz csak utána! Abban viszont igazad van, hogy a népet sokan butították, butítják, és sikeresen. Hozzáteszem: a tömegeket (Magyarországon is, a nagyvilágban is) sokszor a legprimitívebb nacionalizmussal butítják, hergelik. Ebben - bizonyos fokig - a tömegek is hibásak. Tengernyi példát találhatsz rá!
Szeretettel üdvözöl: Miklós
Alyz2016. július 16. 07:31
A világ..a világ egy libikóka..néha javul, néha visszaesik..most éppen esőben van..Nizza.. :) török puccskísérlet..
Ahitával egyetértek :
'' .. a nép nem volt sosem elbutult barom, ahogy arra sokan vágynának, de mindent megtesznek, ahogy te is írod, hogy a ''nyájbégetés''en, trágár ordibáláson túl, másra szép lassan ne fussa az elméből. ''
Rozacska2015. február 8. 10:28
Nagyon megérintett. Gratulálok!
Ahita2014. november 19. 15:33
Kedves Miklós, köszönöm, hogy fölhívtad figyelmemet erre a versedre. Olvasom - 2013. január 25. - olvasva 137 alkalommal.
Rég volt, és még sem. Csak ennyien?
Versed mindent elmondott. ''Körültekintően'' számba vettél ''mindent és mindenkit''. Nagyszerű és okulásra, tanulásra szánnám, adnám a talán még pislákoló lelkeknek, elméknek.
Csodaszép. Észt veszejtően fájdalmas, szomorú tényekről tragédiákról, kilátástalan sorsokról írsz indulat nélkül, reményt megcsillogtató szándékkal, nagyon hatásos költői képekkel.
Nagy kár, hogy csak ennyien olvasták ezen az oldalon!
''Menj el, menj szegény magyar, a kétség partjára,
Tekints az ingadozó reménység pólcára,
S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,
Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.
Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon,
Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.
Menj, add egy olyan kézbe, szabadságod fékit,
Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,
Hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek:
A szabadság s a rabság, miben különböznek!''
Íme egy népdal, nagyjából 300 évvel ezelőttről. Aktuális? Minden sora az. Mert a nép nem volt sosem elbutult barom, ahogy arra sokan vágynának, de mindent megtesznek, ahogy te is írod, hogy a ''nyájbégetés''en, trágár ordibáláson túl, másra szép lassan ne fussa az elméből.
Kedves Miklós, a hosszú versre kevés időt szán legtöbb olvasó. Szívecske, és elismerés vadászatnak érzem sokszor ezt a hajszát. Amit értek is, meg nem is. Ezért igen nagy öröm, ha egy, csak egy valaki is valóban veszi a fáradtságot, és leül, megáll kicsit hosszasabban időz az én, vele közös, vagy épp ellenkező gondolataimnál, aztán azt el is mondja. Ámbár, talán az is elég, ha elolvassa, és reménykedni tudok, nem tűnik a semmibe a szándék, nem marad nyom nélkül az üzenet.
Gratulálok szeretettel és hát azzal a kis szívvel, kedves Miklós.
Éva
gypodor2013. január 25. 08:32
Azt hiszem, ezt a verset többször át kell olvasni: megéri! Gratulálok. Gyuri
Torpilla31812013. január 25. 01:22
Miklós..
nem elég egy igaz embernek írni..
adni kell..ahogy te..
nagyon köszönlek!
Puszim!
Mariann
baramara2013. január 24. 21:50
Kedves Miklós! Gratulálok, ez nagyon jó és igaz!
Remek vers!
ambrus.magdolna2013. január 24. 21:33
Szép munka!!!
Gratulálok!
Üdv.Mahónia!