Suttogj még...
Eddig bután nem is sejtettem,
most lükén, ostobán megtettem...
Mi az gyötrőn zavarban lenni?
Ismeretlen ösvényen menni, menni...
Idegen szerzet, idegen ízes helyzet.
Érzés, mi sejtet, mohón kívánni, mit jelzett.
Simogatva töri lelkemben a csendet.
Biztosan álltam, de a környék rengett.
Nem bízom magamban, sem benne.
Másítsd meg! Az mennyország lenne.
Legyél Te! Te legyél az álmom.
Képzeletem csak szálljon...szálljon!
Fáradtan te legyél ölelő szállásom.
Összhang, mit csókkal égetsz számon.
Suttogj még, suttogj minden nap fülembe.
Rabolj el, s taníts igaz szerelemre.
2012. január 28.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Annasag2020. augusztus 8. 09:07
Jó vers! Gratulálok!
Leslie20162020. augusztus 2. 09:40
Szép költemény. Szívvel olvastam.
László
jocker2013. március 15. 11:42
Remek lett a vágyakozásod... 5*
Olyan zaklatottságot sugall, de mégis oly' finom fogalmazás...
Tetszik és csak gratulálni tudok: jocker/Kiber/Feri
Kicsikinga2013. február 1. 15:21
Szép a versed!
rienn20202013. február 1. 12:38
Ez nagyon szép!Gratulálok!