Szerző
Vers

A verset eddig 252 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. február 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Takács Annamária

Csak egy ember, akit valaha ismertem...

Óvatos simogatás a kezemen,
És a végén még elhiszem,
Hogy csak Te,
Csak Te kellesz nekem.

Apró fénycseppek a szemedben,
Könnyé válnak a lelkedben.
Mikor becsukódik az ajtó,
És még a csend is ismeretlen szó.

Óriási érzelmek a szívekben,
Ki nem mondott szavak a legördülő cseppekben.
Álmatlan éjszakák a szem alatti karikákban,
Meg nem hallott sóhajok, egy test nevű kalitkában.

Végleges döntések a mondatokban,
Könyörgés az elcsukló szavakban.
Düh és értetlenség az agyakban,
Ideje lépni, szól bennük dallamosan.

Életunt napok,
Azután könnyebb hetek.
Lassú hónapok,
Gondolkodó évek.

Már nem fáj rád nézni,
De óvatos a pillantás.
Csak egy ember, akit valaha ismertem.
Bemutatom, és ennyi néz csak vissza rám.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Aancsa(szerző)2013. február 26. 18:48

Somebody, that I used to know... :) Azt hiszem, hatással volt rám. köszönöm!

Visti2013. február 24. 22:02

Egy általam nagyon szeretett szám jut eszembe erről a versről... szép, szép!

Aancsa(szerző)2013. február 10. 12:58

Köszönöm szépen. :)

Tilla2013. február 8. 22:48

Kedves Annamária!
Nagyon megható! :((

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom