Szerző

Berbor István

Népszerűség: 54 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 686 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. február 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (13)

Berbor István

A tél arcai

Városi embernek undok, gusztustalan,
sós lucsokban lépked, autója koszban van.
Jeget vakar róla, nem indul, csak köhög,
keze kormányra fagy, melegért könyörög.

Reggeli szürkeség depressziót éltet,
hetekig nincs napfény, mit ér így az élet.
Aztán meg hó szakad, lapátolhatsz estig,
az utak lefagynak, ki az, kinek tetszik?

Ellentétes évszak, másik arca bájos,
égbe nyúló hegyek, hegyoldalban szánkók.
Napban fürdő terasz, forralt bor és jódli,
sípályán síelők, gyorsan csúszó ródli.

Napbarnított arccal élvezik a telet,
feszülő mellkassal síelik a hegyet.
Jól kezelt pályákon suhannak könnyedén,
este a kantinban vigadnak hegy levén.

Ellentétes érzést szül a tél két arca,
sok ember utálja, sok más meg akarja.
Jó lenne megélni, erről van csak vita,
S minden más dologban él a harmónia.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Berbori2(szerző)2013. február 18. 00:02

Köszönöm, Imre!

Phobos2013. február 17. 11:25

Szép vers. Gratulálok!

Berbori2(szerző)2013. február 12. 22:35

Köszönöm, Zsuzsa!

10082013. február 12. 12:01

A tél arcait szépen ecsetelted,
sok igazság van soraidban

tetszett, gratulálok!
Zsu

Berbori2(szerző)2013. február 11. 23:05

Ezek jó dolgok.
Szoktál síelni?

eerika2013. február 11. 08:59

Nagyszerűen összefoglaltad a tél két arcát. Olvasván magad előtt láttam úgy a várost, mint a hófedte hegyen a sielőket. Tetszik! :)

Berbori2(szerző)2013. február 10. 17:32

A tavaszváród (Télűző) volt az egyik motivációm, hogy több oldalról is körüljárjam a kérdést. (Azon túl persze, hogy szeretem a telet).
Amit írsz, részben tényleg igaz, a nyári nap is más a gyapot szedőknek, vagy az aszfaltozóknak, mint annak, aki egy jachton tölti, bármikor csobbanva egyet a hűs tengervízben.
Szóval; a körülmények tényleg meghatározóak. Ez egy reális közelítés.

De azért van más is.
Ma pl. Velencén láttam éppen egy nádfedeles házat. A tetőt frissen esett, puha hó fedte, a nádfedél alján viszont nagy sűrűségben sorakoztak a 20-30 centis jégcsapok, köztük néhány acélszürkén, de a többségük a borostyán-sárga és a barna különböző átmeneteiben díszelgett, melyiket mennyire festette meg az öregedő nádtetőből átszivárgó hólé. Nagyon különleges és nagyon szép volt.
Köszönöm az olvasást, a véleményt!

fiddler2013. február 10. 16:49

A tél belőlem is ellentétes érzéseket vált ki: Természetesen mást gondol róla az, aki (mondjuk) távfűtéses lakásban, leginkább az ablakon keresztül találkozik vele, és mást, akinek fát kell gyűjtögetnie az erdőben, a térdig érő hóban, hogy estére megmelegedhessen egy kicsit.
Szóval, azt hiszem, nem is igazán bennünk, hanem a körülményekben kell keresni a vélemény-eltérés okát.
Bár más szempontok szerint, de nagyszerűen láttatja ezt, remek versed is!
Üdv: Laci

Berbori2(szerző)2013. február 10. 14:41

Szerencsére, tényleg rengeteg szépsége van, még ha sok borsot is tör az orrunk alá néha.
Nekünk meg ''csak'' annyi a dolgunk, hogy megtaláljuk ezeket a szépségeket. A télben, az életben, a másik emberben, ...

Köszönöm, hogy itt jártál, Kinga!

Kicsikinga2013. február 10. 13:00

Én a szebbik arcát látom a szívemmel.
Most is olyan csendes és békés, hiszen az éjjel elég só hó esett.

Berbori2(szerző)2013. február 9. 15:48

András!
Örülök, ha tetszett. Köszönöm, hogy itt jártál.

Berbori2(szerző)2013. február 9. 15:47

Károly!
Köszönöm az észrevételt.
Javítani fogom.

Dram2013. február 9. 15:41

Tetszik. Jó volt olvasni versedet; András.

Schmidt-Karoly2013. február 9. 14:22

Kedves István!
Jól láttatod a tél kettősségeit. Egy észrevétel: a második sor végéről én lehagynám a ''van''-t. E sor 13, a többi mind 12. Amiről írtál, - helyesen - az a tél szélsőséges megnyilvánulása.
Jó egészséget kívánok, szeretettel: Schmidt Károly.

Berbori2(szerző)2013. február 9. 11:39

Miklós!
Sanyi!
Gyuri!
Teri!
Virág!
Piroska!
Feri!
Niki!
Radmila!

Mindannyiitoknak köszönöm az olvasást, az észrevételeket.

Külön köszönet az aláfestésért Virágnak :)

Sándor (alias FANYIKA).
Ami a forró kását illeti;
Amit írtam, alapvetően valóban a télről szól, és éppen csak egy apró utalással ''pillant ki'' arra, hogy ''vannak nagyobb gondjaink'' is, amiket elég súlyos teherként cipelünk jó ideje. Nem tehetjük meg, hogy folyton ezekkel foglalkozzunk, de ezek annyira ránk telepszenek, hogy nehéz is őket teljesen ''elfelejteni''.

Golo2013. február 9. 10:54

Kedves István, örömmel olvastam a szembeállítással bemutatott telet. Láttattad is velem.
Szeretettel gratulálok és viszem: Radmila

Nichi-ya2013. február 9. 10:33

Nagyon szépen megfogalmazott, szabályos sorok. Szeretettel gratulálok.

jocker2013. február 9. 09:56

Ez előttem szóló Szickey mindent elmondott, vele azonos a véleményem.
Csak gratulálni tudok: jocker/Kiber/Feri

FANYIKA2013. február 9. 08:44

bocs!! elfelejtettem gratulálni!!üdv:Sándor

FANYIKA2013. február 9. 08:42

...nos, nincs semmi új a nap alatt,elmúlik a tél és ismét jön a tavasz és kezdődik minden újra.Nekem a vers akar mondani valamit,de szerintem nagyon megkerüli a lényeget,mind a macska a forró kását,aztán belegabalyodik a harmóniába,és ezzel pontot tesz a társadalmi különbségekre! ''és mondá Isten legyen világosság............''

piroska712013. február 9. 08:26

Gratulálok kedves István!Elgondolkodtató!

Törölt tag2013. február 9. 08:12

Törölt hozzászólás.

kterezia2013. február 9. 07:46

Kötött versek szerelmeseként, szabályosan megszerkesztett verseddel megint elbűvöltél. A tartalom is igaz.

gypodor2013. február 9. 07:07

Az élet, a sors is Janus-arcú: gratulálok a versedhez. Gyuri

szalokisanyi12013. február 9. 02:27

Remek!! Gratulálok! Üdvözletem küldöm: Sanyi

M.Laurens2013. február 9. 01:22

Mint mindennek az életben,a télnek is két arca van. A sors és a jószerencsénk a tettes abban, hogy az érem melyik felét élhetjük át.
Gratulálok a soraidhoz !

Berbori2(szerző)2013. február 9. 00:36

Igen, Marianna. Tényleg jó lenne :)

Köszönöm!

Berbori2(szerző)2013. február 9. 00:35

Kedves Szickey!
A 2. sorban tényleg elnéztem a szótagszámot. (Nem is értem, erre szoktam ügyelni :( )
Köszönöm az észrevételt!

Ami az utolsó két sort illeti?
Nos, ott is van (részben) igazad, itt tényleg van egy ''törés''. A dolog egész végig a tél két arcáról szól, amiről időnként jókat ''vitatkozgatunk''. Szép, vagy nem szép, szeretjük, nem szeretjük?
Az utolsó két sor viszont a kis magyar valóságról, azaz arra próbál ''rákérdezni''; tényleg ez-e a legnagyobb problémánk? Hogy tetszik -e a tél nevű évszakot? Vagy van sokkal nagyobb gondunk is?
Jó lenne, ha ez lenne a legnagyobb. (Kérdés, így van-e?).
Hát ... ezért van itt a ''törés'', mert eddig csak -hogy úgy mondjam- játékos civódás, innentől viszont ''véresen komoly''.
Persze, a vicc is gyenge, ha magyarázni kell. De ez a kisebb baj. A nagyobb, hogy a mindennapjainkban hiányzik ''az a'' harmónia. Nagyon! :(

Köszönöm, hogy olvastál, hogy ennyi időt szántál rám. :)

baramara2013. február 9. 00:21

Már a blogodban is tetszett a vers! :)
De jó is lenne, ha csak ebben az egy dologban lenne vita!

Gratulálok! Marianna

Törölt tag2013. február 8. 23:31

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom