Szerző
Vers

A verset eddig 753 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. augusztus 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Mikó István

Képtelen vagyok

Elbújtak a csillagok, és beborult az ég.
Csak egy felhőt nézek embertelen rég.

Angyalka ül rajta, s az oldalán egy ecset,
Épp most hintené meg aranyporral szemed.

Isten küldte őt, hogy rajzoljon le téged,
Még ő sem látott gyümölcsei között ilyen szépet.

Elkészült a kép, s az angyal nyugovóra tért,
Szárnyam nőtt és repültem a varázs festékért.

Majd mennydörgött, és eláztam, repültem a mélybe,
Már alig-alig pislogott a mosolyodnak fénye.

Összetörve, sebesen kerültem a földre,
A vak remény a szívembe csalfa tőrét döfte.

Ragtapasz vagy rajtam, ám rontasz a helyzeten,
Nem osztod meg velem, de tudod mi kell nekem.

Képtelen vagyok téged finoman lehúzni,
Gyönge testem kellene helyette megnyúzni.

100 öltéssel kapaszkodsz a fáradt bőrömre,
Szeretni foglak téged örökkön örökre.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


manco2010. július 17. 17:12

Jelzőiddel gyönyörű lett a versed.
Szeretettel: Margó

Törölt tag2009. szeptember 5. 23:39

Törölt hozzászólás.

gybpeti2008. november 5. 12:08

Tetszik a versed!Érdekes gondolatokat írsz le benne. És tetszik amilyen jelzőket használsz:)

benmar2008. augusztus 12. 23:14

sztem ez jó vers! @benmar

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom