Szerző

Rádl Katalin

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 355 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. február 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Rádl Katalin

Régi erdő

Kivágták a hatalmas fákat,
kiforgatták a tuskókat is a földből.
Állok, s némán nézem a kopárrá vált tájat,
nem maradt hát semmi a régi erdőből.

Mennyit sétáltunk ott egykor
kéz a kézben, apám meg én.
Fonott kosár ringatózott az én karomon,
sárga szalmakalap trónolt az ő fején.

Kiérve a hűs homályból
sóhajtva az égre néztem,
s elengedtem gyorsan erős kezét;
tudta, hogy egy kicsit mindig féltem.

Nincsen meg már az az erdő,
nem kísérhet többé oda apám...
Egérrágta padláson a szalmakalap,
s széthullott már rég a fonott kosár.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


bursch2013. február 14. 22:08

Gyönyörű vers! Megérintett! Gratulálok! Magammal is viszem...
Üdv: Vata

jocker2013. február 12. 09:08

Pazar megemlékezésedet jó volt olvasni.
Szeretettel gratulálok: jocker/Kiber/Feri

Kicsikinga2013. február 11. 14:28

Szép és szomorú.

sinko2013. február 11. 09:59

Mivel erdész is vagyok tetszik a versed

eerika2013. február 11. 09:48

Gyönyörű és szomorú emlékezés... Gratulálok a versedhez!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom