Szerző
Vers

A verset eddig 204 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. február 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Tamás Henriett

Lélek

Bolyong kint a végtelenben egy lélek,
Valami elveszett.
Azt suttogja csendben, hogy félek,
Valaki elfeledett.

Hideg van, a csillagok sem fénylenek,
Sírnak az életért.
Már az álmok sem védenek,
Sírnak az emlékekért.

A lélek talán sohasem talál haza,
Nem keresi senki.
Elveszett már minden vigasza,
A bánat körüllengi.

Valahol lelketlenül egy test ott maradt,
Kialudt a fénye.
A szíve is már megszakadt,
Elveszett minden reménye.

A tűz elaludt, mely benne égett,
Hagyták kialudni.
Eltűnt, mi szemében fénylett,
Hagyták kifakulni.

Üres a test lélek nélkül,
Nincsenek már vágyai,
Kihunyt a remény is végül,
Nincsenek már álmai.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Pippi23(szerző)2013. február 20. 10:34

Köszönöm szépen mindenkinek.De legfőképpen én köszönöm,hogy elolvastátok. Örülök,hogy tetszik :)

szalokisanyi12013. február 19. 15:32

Gratulálok!

adamne2013. február 16. 16:21

Szeretettel olvastam versedet kedves Henrietta.
Tetszik. Üdvözöllek. Manyi

Törölt tag2013. február 16. 15:59

Törölt hozzászólás.

gypodor2013. február 16. 12:21

Egy kicsit letargikus! Írj vidámabbakat! Szeretettel olvastalak. Gyiuri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom