Szerző
Mészáros Dóra

Mészáros Dóra

Életkor: 27 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 447 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. február 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Mészáros Dóra

Szürkeség

Szürke reggel virrasztja meg,
Pillája lágyan megremeg,
- Halk sóhajjal hálójában
A konyhájába ténfereg.

Szia szék, üdv kis asztal,
Tisztelt bögre, csókolom!
- Halk sóhajjal, kisruhában,
A fürdőbe tántorog.

Nem nézi meg tükörmását,
A fésűje is halkan zsibog,
- Hal sóhajjal, nagy kabátban,
A szürke télbe toporog.

Metró ne fuss, várj meg engem,
Pár lépés, és ott vagyok!
- Halk sóhajjal, nagy futással,
A szerelvényhez robogott.

De az nem vár, mennie kell,
S hangos jajjal csukódott,
- Halk sóhajjal, földön ülve,
Táskáiért kapkodott.

Délután lett, iskolában
Semmi jó hírt nem kapott,
- Halk sóhajjal, mélabúsan
Hazafelé kullogott.

Szürke reggel, szürke élet,
Monoton mindennapok,
- Halk sóhajjal, megnyugodva,
Kulcsot zárban forgatott.

`Estét asztal, üdv a széknek,
Bögre tisztje csókja volt,
- S halk sóhajjal, magányában
Asztalához vánszorgott.

Feladatát elvégezte,
Amit kellett, elpakolt,
- S halk sóhajjal hálójában
Az ágyába hanyatlott.

- Fehér reggel virradt mostan,
Ám pillája már nem remeg,
- Halk sóhajjal, fényruhában,
Teste mellett lebegett.

Köszönt széknek, asztalának,
Csókot hintett a bögrére,
- S halk sóhajjal, szemragyogva
A fürdőbe libegett.

Szemét nézte `hogy fénylett,
Fésűje is vígan dalolt,
- Halk sóhajjal, lágy mosollyal,
A fehér télbe taposott.

Megállj metró, én is jövök,
Súgta, s nyoma ragyogott,
- Halk sóhajjal odasétált,
A szerelvényhez topogott.

Megvárta őt, magához vette,
S óvatosan szállított,
- Halk sóhajjal megköszönte,
Szeme lágyan csillogott.

Délutánra fordult az idő,
Az iskolától is búcsúzott,
- Halk sóhajjal, órák után,
Lassan hazaballagott.

Kulcs nem zördül, zár se nyílik,
S mégis újra otthon volt,
- Halk sóhajjal a lakásban
Még egyszer körbepillantott.

- Nincs már asztal, nincs szék sem,
A bögre is már szétrepedt,
- De egy halk sóhajt a téli szélben
Néha még hallani lehet.

2013. február 5.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


DJ2013. szeptember 18. 19:13

Nagyon szép! Gratulálok!

M.Dorka(szerző)2013. február 22. 17:59

köszönöm szépen és örülök, hogy sikerült behívnom téged/önt a vers érzéseibe.

RoseW.2013. február 20. 21:18

Igazán szép vers, gratulálok. Szinte láttam magam előtt leperegni egy napot olvasása közben, s a visszatérő két szó újra és újra azt a hangulatot keltette bennem, mint a reggeli séta az iskola felé a maga ólomszínű, hétköznapízű nihiljével. Egyszóval azt hiszem, sikerült elkapnom a hangulatot.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom