Szerző
Vers

A verset eddig 824 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. február 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Parádi Richárd

Aki biztos, rosszul gondolja

Mikor azt mondom: te,
Azaz, hogy én,
Megtéveszt az égen
A vakító napfény.

Mikor azt mondom én,
Azaz, hogy te,
Dupla tükör kezeimbe,
Fél-elem gyűl szemeimbe.

Kútba dobok valamit,
Versbe súgok a holnapról,
Lefordítottam szavait,
Egy kulcs a gondnoktól.

Ördögök vagytok mind,
Pokolban jártam köztetek,
Tegnapban a hazugsággal
Naponta megtörülköztetek.

Engem ő ébresztett, akire
Álomvilágot rámondtam,
Valójában én álmodtam, a
Vitában magamból kilátszottam.

Elkezdődött, mi soha véget nem ér,
A lelkem angyala legyél.
Tudom, egyszer visszatér
Szívem összes csakrájába a vér.

Kecskemét, 2013. február 21. (Lelkem útjain)

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


P.Paulovits(szerző)2013. február 28. 12:55

Köszönöm Sanyi! Tisztelettel: Ricsi

Ezt még kifejted, hogy miért.. :D Köszönöm Jenny! ;) Puszi :)

Jenn2013. február 26. 00:27

Tetszik,mint mindig.
Ha megengeded,akkor azt mondanám: Ez aztán Ricsis vers a javából ;)
Tiéd a szivem! :)

Jenn

szalokisanyi12013. február 25. 20:30

Elgondolkodtató sorok. Gratulálok! Üdvözletem küldöm.Tisztelettel: Sanyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom