Szerző
Vers

A verset eddig 657 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. február 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Szilvási Evelin

Gúny és magány

Mint virág az avaron, úgy feslik át
a szívnek remegése,
hisz látszik a lélekbe rejtett méreg,
s víg, gúnyos nevetése

áthallik az életnek borostyános
kapuján, egyet kacag,
gúnyolódik, de mi marad azután,
csak egyedül a visszhang.

Inkább leszek szürke kert, melyben nőnek
szirmai a magánynak,
de nem akarok már többé hinni e
gúnyolódó világnak.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Ferenc752013. szeptember 29. 10:20

Nem találok szavakat, annyira tetszik! Gratulálok.:)

valaki.var(szerző)2013. március 16. 12:02

Köszönöm!

Kicsikinga2013. február 26. 17:32

Ámulatba ejtett a versed!
Nagyon tetszik!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom