Antal Kristóf

Viszonzatlan szerelem

Telik az idő, most érzem, hogy mennyire fáj,
mikor közelednél, és a tetteimmel azt jelzem, hogy állj.

Próbállak feledni, ami nagyon nehéz,
mert rájöttem, hogy az esélyem nálad nagyon csekély.
Időről időre egyre rosszabb, amit látok,
de te tudod milyen az az érzés, ami bennem tátong.

Nekem nem elég a barátság,
a szívemben ez egy hátság,
amely fájdalommal teli,
ráadásul a lány ezeket a tetteivel veri.

A hallgatásom csak egy nagy álca,
de úgy vélem, a te érzéseid üresek mint egy falusi tárca.
Hazugság, szivatás, az érzelmeim próbálom leplezni,
de értsd már meg, nem tudok mást szeretni.

Ha nincs viszonzás, a szívem részecskéire hull, mint az atom.
Ezentúl, én már csak a versbe fojtom bánatom!