Magány...
Keresem a helyem, de úgy érzem nem itt van,
Akármerre megyek, mindenki csak nyugtalan.
Hol van az a hely, ahol nem számít, ki vagyok...?
Hol van az, ahol végre önmagamra találhatok...?
Körülöttem az emberek néznek csak némán,
Segítségért kiáltanék, de a bűntudat befogja a szám.
Itt lenne az utam vége...? Nem készültem még fel erre...
A magam mögött hagyott utam kudarcokkal van tele.
Minden egyes napom egy újabb remény,
De sajnos az élet velem mostanság nagyon kemény.
Az éj ölel át, a sötétség rejti könnyem,
Rejtett álmaim őrzöm egy elzárt könyvben...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Dzsenna(szerző)2013. március 21. 07:12
Köszönöm nektek a hozzászólásokat.. Már én is remélem,hogy minél hamarabb megtalálom a helyem, mert valahol mélyen tudom,hogy vár rám egy szebb és jobb csak még az utam nem vezetett oda.. :)
Funtineli2013. március 16. 10:47
Kedves Dzsenifer!
Az a hely, ahol Önmagadra találhatsz, nem egy külső helyszín...
Nekem is sok év kellett ahhoz, hogy ezt megtapasztaljam, megértsem.
Nem akarlak tanácsokkal ellátni, így csak annyit mondok: meg fogod találni az utadat, én biztos vagyok benne.
Kívánok Neked minden szépet és jót, írj nagyon sokat, mert nagyon tehetséges vagy!!
Luca
gypodor2013. március 15. 07:14
Fiatal, útkereső, kétségekkel és bizonytalanságokkal teli az időszak, amit megélsz. Nem modom, hogy természetes, de nyísd fel azt a rejtegetett könyvet, s útra lelsz! Szép a versed! Gyuri
Törölt tag2013. március 14. 22:14
Törölt hozzászólás.