Szerző
Vers

A verset eddig 673 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. augusztus 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Bálint Gabriella

Rabod vagyok...

A magány rabja vagyok,
egy börtönben vacogok.
Érzem neszét a halálnak,
mi elragad a fogságba.

Nem találom az utat,
pedig keresem az újat.
Csak zuhanok a mélybe,
a sötét messzeségbe.

Látom ott az életem,
melyet veled élhetem.
Hol nem kell félnem,
a világtól, s a magánytól,
mert fogod kezem, óvsz, s vigyázol.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


evica9202008. szeptember 8. 09:58

De jó neked:-) valaki vigyáz rááááád

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom