Szerző

Bíró Krisztina

Életkor: 28 év
Népszerűség: 28 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 211 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. március 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Bíró Krisztina

Emlékszel-e még?

Emlékszel-e még, az ódon bútorok
Mögött évszázadok tömege tapod,
S megszólal szinte az árnyalak:
"Ne felejtsd el a fénylő napot!"

Emlékszel-e még, a régi lakáson
Ott hevernek a fotók - mind öreg, és
Mind beszél valamiről, az egyik
Arról, mily kevés a szenvedés.

Kevés. Te többnek tartod, pedig soha
Nem robotoltál éhbérért, sohasem
Volt, hogy éjszakáztál, de bezárva
Háromszor... háromszor voltál, igen.

Mindegy, mindegy már, ami volt, elmúlt már,
Csak azt mondogasd sokszor: élek talán
Még addig, hogy összefussak vele,
Kit úgy neveznek mások: magány.

Mondhatom-e: szeretlek nagyon, érted
Éltem eddig, ó, én bús, vén önmagam,
És hozzád intéztem az emléket:
Ó, áldott, boldog hajléktalan?

2012. április 15.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


chrisbiro16(szerző)2013. március 20. 19:53

Köszönöm, Steel! :)

Steel2013. március 19. 09:28

Kicsit keserű, lemondó visszatekintés a múltra...De látni szépséget is, amit megőriztek az emlékek, mint a fénylő Nap...
Egy biztos, életszerű a magány amit soraiddal
megmutattál, annyira, hogy beleborzong az ember.

Gratulálok a versedhez!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom