Szerző
Horváth Gábor János

Horváth Gábor János

Életkor: 44 év
Népszerűség: 61 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 233 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. április 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Horváth Gábor János

A vándor útja

A tűrhetetlent már nem tűri;
minden gondját zsákjába gyűri.
Csillogó szemmel utoljára visszatekint,
elindul a vándor, gondolatban csak legyint,
s vissza már sose tér.

Élete szabad, felette fecskeraj röpül,
hiába a tavasz, az ő szíve nem örül.
Hátrahagyta szüleit, hűtlen szerelmét,
minden meddő álmot, elrontott életét,
s vissza már sose tér.

Társa az út, a magány, a keserűség,
falvak, városok; a borús, vagy derűs ég,
A parlagon hagyott ugar, erdők, és mezők,
a szépen termő föld, a völgyek és hegytetők:
csalogatva hívják.

Elfáradva kipárnázza fák, vagy bokrok tövét
gyötrelemmel, így várja a hajnal hideg ködét.
Próbálja felejteni mindazt, mire eddig vágyott;
a városokba érve az elhasznált testű lányok
csalogatva hívják.

De nem merítkezik meg a lányok testében,
nem merítkezik papok felszentelt vízében.
Lelkének megváltást sosem vár,
két lábbal a földi pokolban jár,
s vissza már sose tér.

Szíve és bánata egyre továbbűzi,
keresi a helyet, ahová semmi sem fűzi;
ahová végre bizalommal indulhat,
ahol teste és lelke nyugton maradhat,
s vissza már sose tér.

Harcban áll minden földi hatalommal,
nem törődik mennyei oltalommal.
Hátat fordít az angyaloknak, kik
nevét Isten előtt dicsőítik,
s csalogatva hívják.

A világhoz fűzött kapcsai mind szétszakadtak,
emberi érzelmek a földön rá nem akadtak.
A pokol ördögei közeledő léptét várják;
útját és szabad lelkét folyton keresik, kutatják,
csalogatva hívják.

Útján a szenvedély repíti magával,
felcsendül ajkáról egy egyszerű dal:
bármilyen nehéz végzetek átka nyom,
tovább kell lépnem, tovább vándorolnom.
- s vissza már sose tér.

Nem bánja, hogy életében mi mindent veszthet,
lelke a halála után sem maradhat veszteg:
most élő szövetben, csont-hús börtönében szorong,
a halál eljöttével a lelke tovább bolyong,
s vissza már sose tér.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rozakovacsne2013. április 10. 00:59

Kedves Gabesz. Szomorúságában is csodás versedhez, szívből gratulálok.

Gabesz755(szerző)2013. április 8. 16:57

Köszönöm a hozzászólásokat, talán azért tudtam ilyen jól kifejezni a bolyongó vándor életét, mert jómagam is hosszú időn keresztül (és szegről-végről még most is) a pénztelen vándorok életét éltem/élem...

palkata2013. április 7. 21:39

Kedves Gábor !! Nagyon tetszett !! kifejezetten jó képekkel festetted meg egy vándor életét ..és lelki civódásait !! nagyon jól érzékeltetsz !! Szeretettel és szívvel gratulálok a versedhez !! Kata

papilaky2013. április 7. 08:17

Gratulálok! Tetszett,

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom