Szerző
Vers

A verset eddig 718 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. augusztus 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Újfalusi Ármin

Mondd, hol kezdjem el...?

Mondd, hol kezdjem el
A szépségedet magasztaló szavak
Végtelennek tetsző hadát?
Hogyan is tudnám hasonlítani
Tehozzád a tündöklő Napnak
Aranyba öltöztetett sugarát?
Elfogult vagyok, s magamba
Mélyedvén keresem e világon
A legszebb jelzőket,
S midőn rájuk találok, kissé
Fáj, mert nem tudom
A szemedbe mondani őket...

Hány nappalon tűnődtem,
S gondolataim szikes talajába
Elvetettem szépséged magvait,
A virág lassacskán előbújt,
Majd mosolyogva tárta elébem
Ragyogó szirmait...
S mint a hegyi réteken kóborló,
Magányos vándorként élő
Szilaj lelkem tajtékozva kesereg,
Kezem a virágot nem érintheti,
Szemeimet Őelőtte szürke fátyol fedi,
Mígnem a sok szép szirom
Az idő múlásával lepereg...

Pedig lennék vidám kertész,
Ki a felkelő Nappal ébredve
Óvna Téged a vad széltől, vihartól,
Szelíden simogatnám szép zöld
Színben nevető sima leveleid,
Hogy tudjad magadról:
Szép vagy, s szeretlek mint
Még más növényt soha,
S lehet a Természet szomorú
Napjaiban akármilyen mostoha
Én akkor is szeretlek,
S csodállak tiszta szívből..
(Bár a kertészt nem ismered
Igazán, csak hírből...)

Mondd, hol kezdjem el
A végtelenbe nyúló, reménnyel
Átitatott őszinte vallomásom?
Hol kezdjem el, hogy füled
Ne legyen süket,
S ne fátyolozd el előttem
Gyönyörű zöld szemed?
Mit tegyek, hogy ne taszíts el,
Ne nézz kétkedve rám?
Hogy azt lásd, ami én vagyok,
Ne pedig egy pajkos hazug látomást...

Szikes a talaj, s a forró,
Elviselhetetlen napsugártól
Elhervad lassan a báj,
S bár nem vették komolyan,
Mégis győzedelmeskedett
A beköszöntő aszály...
Leveleid sárgulnak komoran,
Meghajolsz a perzselő Napnak,
A szárító szélnek,
Nagy fájdalmat okozol
Így a lelkes kertésznek...
Pedig locsolt volna minden nap,
Csókkal hintette volna szirmaid,
Védett volna a széltől,
De Te nem...Nem kértél a védelméből...

Sír a kertész, zokog egyre,
Összeomlott a felépített világa,
Mert gondolat-kertjéből mindörökre
Elhervadt szépséges virága...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


41anna2018. január 26. 22:14

Egyedi szép vers! Gratulálok! Melinda
Régen nem írsz!

Holdsugar2008. augusztus 24. 23:05

Kedves Ármin!

Verses történeted magával ragadó, tetszik a kertész és a virág hasonlata, amit a szerelmes párra használsz.
Szép és szomorú vers.

Üdvözlettel:
Holdsugár

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom