Szerző
Bokor Bea

Bokor Bea

Életkor: 33 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 466 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. április 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Bokor Bea

A rácsokon túl
(Gazdátlan kutyák siratása)

Évtizedek súlyát vasrácsokban mérik,
miért jött világra, ha többé nem kérik?
Kifacsart a szíve, reményei romban,
de bízik még az emberi irgalomban.
Egy vágyért könnyei folyvást csorognak,
hogy egyszer mégis őérte kopognak!
Várakozással teli percenként a lelke,
de többé őt az ember meg nem lelte.
Napot a nap, és évet az év követ,
s az új otthonból nem jött hozzá követ.

Múlhatatlan szomorúság az egyetlen társa,
mégis örökkön kész a megbocsátásra.
A rácsok mögött bízik egy eljövendő valóságban,
hogy nem lesz része több alávalóságban,
hogy nem kell elaludnia vacogva, egyedül,
a rémálomból inkább vágyaiba menekül.
Szomorú szemekkel tengődik árván,
csak a rideg éjszaka őrködik az álmán.
Utolsó percében is remél még az állat,
esélye nem sok, hisz túl nagy a kínálat...

Végül feladja mégis, eltávozik messzire,
hogy ne legyen többé senkinek a terhire,
ahol nem kötik ki szögesdróttal,
ahol nem üldözik vastag bottal,
ahol nem kell minden nap remélni,
ahol neki már nem hazudhat senki.
Ott a bűnösöknek nincs felette hatalma,
gazdája vétkeivel temetik a sírba.
Eltávoznak sorra, csaholva a végtelenbe,
s nem vágynak már többé az emberre...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Bea_Bfured(szerző)2014. január 9. 16:31

Köszönöm! Örülök, ha megindítónak találjátok. :) Üdvözlettel: Bea

church732014. január 8. 07:51

Gyönyörű, meghatóan mély, életszerű...
Versed olvasva örülök, hogy kettőnek is jobbá próbálom tenni a sorsát..
Jó érzés, mikor hazaérve, az egyik a vállamat veregeti, a 'tacsesz' meg
szinte az ölembe vetődik örömében! Grat. a vershez! Zoli

Callypso2013. május 31. 21:03

Gyönyörű!
Szeretettel és szívvel gratulálok versedhez!

Bea_Bfured(szerző)2013. április 14. 10:22

Köszönöm az elismerő sorokat! A szomorúság ihlette..
üdvözlettel:
Bea

furfang2013. április 11. 12:19

A kutya az egyetlen élőlény aki feltétel nélkül képes szeretni. Mégis a legostobább állat - pedig nagyon szeretem őket - mivel a legjobb barátjának az embert tekinti... Versedhez gratulálok!
Roland

Kicsikinga2013. április 11. 11:50

Nagyon megható volt, és szorítják a könnyek a torkomat.
Kutyám volt a leghűbb barátom.

kterezia2013. április 11. 11:18

Szomorú, szépen megírt vers.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom