Olesiák Hajnalka

A szeretet ereje

Szeretet a szívből fakad,
Néha akadályba akad,
Ilyenkor az erős érzés
Nekiindul, mint a vérzés,
Az akadályt ostromolni,
Megpróbálva lerombolni.
Ha visszavág az akadály,
Akkor talán a szívünk fáj,
És talán visszavonulna,
Ha a szeretet nem volna,
De az érzés mindig ott van,
A szívünkből ki nem pottyan.
Hogyha igazán szeretünk,
Akkor mi mást nem tehetünk,
Akadállyal szembenézünk,
Akkor is, ha szívből vérzünk,
Harcol, azért szeretetünk,
Akit mi nagyon szeretünk,
És végül az akadály
Fejt lehajtva odébb áll.
Legyőz a szeretet mindent,
Minden egyes harcot ott bent,
Legmélyén a mi szívünknek.
Mi a legjobb szerettünknek?
Persze az, ha úgy szeretjük,
Ahogyan csak mi tehetjük.
Néha talán neki fájhat,
És ez akadállyal járhat,
De a szeretet nem hátrál,
A szívünkben mindig ott áll,
Akkor is, hogyha szerettünk
Valamiért nincs mellettünk,
Távol lehet a testünktől,
De nincs távol a szívünktől,
Mert szeretet odaköti,
A szívünkbe beleszövi,
onnan ki nem engedi,
Szívünk húrját pengeti,
És szól a szép muzsika
A szeretet dallama,
Ami bizony nagyon erős,
Hisz minden akadályt legyőz.
Néha mintha nem létezne,
De titokban áll ő lesben,
És ilyenkor is létezik,
Csak egy kicsit elrejtőzik,
De ott van a mi szívünkben,
Így élhetünk szeretetben.