Mikola László

Emlék

Megint egy vers, ami most is tán rólad szól,
Megint egy óra, mi csak veled volna jó.
Megint egy érzés, mit átéltem én százszor,
Emlékszem, régen a szerelem még más volt.

Évek teltek el, de a feledés nem megy,
Nem kívánok mást, csak légy az enyém egyszer.
Egyszer, hogy megtudjam, milyen lenne veled,
Adja Isten, hogy egyszer melletted keljek.

Fel kellene adnom, tudom, évek óta,
De hiányzol mindig, nem tehetek róla.
Tudom, hogy sokszor én nem a legjobb voltam,
Sok kérdésre bizony csak a vállam vontam.

Szeretném átélni még párszor a napot,
Ha meghalnék egyszer, ez emlék maradjon.
Elmondtam százszor, bevallom még ezerszer,
Hogy hercegnőm, én csakis TÉGED szeretlek!!!