Szerző

N. Molnár Aida

Életkor: 39 év
Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 745 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. május 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

N. Molnár Aida

Szomorú karácsony

Karácsony van, csendben állok,
nem is tudom, mire várok.
Kopár, üres falak vesznek körbe,
átölel a némaság, csak nézek a tükörbe.
A tükörképem visszatekint,
vállát rántja, egyet legyint.
Szent ünnepen csak ő a társam,
ebben a hideg, fagyos szobában.
Ősz haját nézem, fáradt tekintetét,
a múló időt, a lepergett életét.
Karácsonyi dal töri meg a csendet,
simogatja meg a törékeny lelket.
Csendesül az ének, újra fagyos a szoba,
leülnék én, de látom nincs hova.
A földön csak egy takaró,
de nekem most ez is jó.
Lefekszem, bámulok a semmibe,
töprengek, hogy jutottam ide.
S ahogy a gondolatok tovaszállnak,
úgy adom át lelkem a fényes másvilágnak.
Már nem fázom többé, most búcsúzom,
vár valaki odaát, úgy látom...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szalokisanyi12013. augusztus 26. 21:24

Ó... Nincs erre szó. :-((

mia2(szerző)2013. május 6. 19:55

Köszönöm szépen,megtiszteltek....reméljük nem lesz ilyen.

kistenkes2013. május 6. 17:55

Szomorú vers, remélhetőleg olvasunk még tőled arról, hogy vársz egy szebb karácsonyra Frici

kodrane2013. május 6. 16:40

Szomorú versedtől sírni kell!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom