Szerző
Kádár Nikolett

Kádár Nikolett

Életkor: 33 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 984 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. május 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Kádár Nikolett

Örökké várlak

Kopogtattak.
Nem vártam senkit
ily késő esti órán,
de szívem nagyot dobbant,
mintha érezte volna, hogy
te ott állsz.
Hogy te vagy az ajtó előtt,
ez egy isteni csoda, s
mintha szárnyam lenne, repültem,
s kattant a kilincs, ó, én ostoba.
Csak a fekete éjjel volt odakint,
te nem voltál sehol,
arcomon millió könnycsepp,
a szívem zakatol.
Becsukom az ajtót, majd
kinyitom megint és nini,
ott voltál, odakint.
Kezedért nyúltam, de mindhiába,
mintha a végtelen állt volna útjába.
Nem értelek el, csak kapkodtam utánad,
de te kinyújtottad karod,
és elvittél egy békés világba.
Már nem érzetem hiányod, hisz
itt voltál velem,
de ez csak egy álom, hisz
te örökre lecsuktad szemed.
Mégis,
mindennap, évek óta csak azt várom,
hogy ott legyél, ha nyílik az ajtó, s maradj velem,
még élek e világon.
Hiányod annyira fáj, hogy csak arra vágyom,
fogd a kezem és mondd: "Szeretlek kislányom" -
Mert Apa, nagyon hiányzol!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Angyal742013. szeptember 6. 19:51

Gyönyörű.

nikola87(szerző)2013. május 9. 18:40

köszönöm szépen

babumargareta012013. május 9. 12:56

Gratulálok szép versedhez,,,szomorú.
Udv.M.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom