Feketerigó
Egykor víg szárnyakon szárnyalt,
Szeme mélyén mára árnyalt
Szomorúság látszik; játszik, játssza,
Hogy boldog, de ez már csak álca,
Hisz elhagyta a párja, várja, hátha visszatér;
De párja dalát más madár dalával hordja már a szél.
Egykor víg szárnyai mára
Nehezebbé váltak, emlékei vára
Széttört, a föld magához húzza;
Új madárpárt nem találhat többé, már halála várja.
2013.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
szalokisanyi12013. május 17. 02:33
Nagyon szép. Gratulálok!
Üdvözletem. Tisztelettel: Sanyi
kistenkes2013. május 15. 22:24
Gyönyörű vers, a rímek, ritmusok annyira pontosak, hogy emiatt is külön élvezet volt olvasni. Szeretettel és szivecskével gratulálok Frici
kodrane2013. május 15. 18:59
Szép vers egy szép madárról! Szeretettel gratulálok!