Szerző
Vers

A verset eddig 329 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. május 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Németh Zsófia

Halott város, halott szív

Halott szív van a mellkasomban, elvágyódom messze innen,
lépni nem tudok, mintha béna volnék, mintha mozdulni sem bírnék.
Nehéz, ólmos kőként mered rám a kötelesség, távol a teljesség,
mert már álmomban sem tudok szállni, meddig kell még itt várni?!
Menni, menni, el innen, messze ettől a halott várostól, távol...
Rugó van bennem, feszül, olykor megrezdül, most áll merevül.
Halott városban élek és ha a város nem is halott, én nem élek,
nem kefélek, nem érzek, nem félek, nem remélek, nem létezek.
Nem térek magamhoz, folyton ugranék, de csak várok, várok,
folyton mennék, de csak állok, mintha a hang sosem szólna:
RAJT! Most indulhatok, most tehetem, mert merem és akarom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


tzoldav2013. november 12. 01:21

inkább tedd, ne menekülj

tzoldav2013. október 17. 03:17

jó vers ez is

szofiadojcs(szerző)2013. május 31. 22:53

köszi Sebi

Sebi2013. május 19. 17:50

Remek alkotás Zsófia! Le a kalappal! (merész is de igaz ami igaz ! )

szeretettel: Sebő

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom