Szerző

Csizmadia Róbert

Életkor: 40 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1079 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. május 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Csizmadia Róbert

A gavallér

Nem Hódító Vilmos, nincs fegyver oldalán,
De túltesz Don Juanon és Casanován.
Modern idők úttörője, nem egy régi tallér;
Ő a gyengébbik nem legyőzője, a gavallér.

Három világrészen epednek utána,
S görbül zokogásba az asszonyok szája;
Szűz szeméremét védte több száz nőstényoroszlán,
De azóta már mindegyik kezes bárány.

Dicső trófeái, mint megannyi lián
Feje körül függenek, s ő úgy fest, akár egy indián,
Barna fürtök, szőke zuhatagok, vörös szökőkutak,
Fekete tincsek előbb lába elé, majd karjaiba hulltak.

A világ két sarkán van már pereputtya,
Több, mint felének még a nevét se tudja;
Volt ő már király, császár gyönge térdek előtt,
De minden utolsónál jobban szerette a következőt.

Ha bajuszát lesimította, s hozzá romantikusan nézett,
Karcsú hajadonok hozták neki a mézet.
Kalapját lekapta, s oly mélyre hajolt,
Hogy Ámor nyilánál is végzetesebben a női keblekbe hatolt.

E vadász, ez idomár, ez oroszlánszelídítő
Ellen hasztalan minden asszonyi fortély, laskasirítő.
Hadjárata csúcsán mégis balul lépett,
Mert szívremegtető bajuszával egy faluba tévedt.

Szegényes falu ez, színtelen-szagtalan;
Nemes vadak dolgában ugyancsak magtalan.
Csak egy lányt lát, aki evőeszközökkel megrakódva,
Nagyokat sóhajtva igyekszik valahonnan valahova.

Egy lány... mi tagadás, a természet megkedvelte,
Nemcsak a vállán, hanem másutt is gömbölyűvé tette.
Étvágya is volt, s ez meglátszott terebélyes testén,
Ruhájáról lepattogtak a gombok, szabadságot keresvén.

A gavallér egy villám gyorsaságával előtte termett,
Önzetlenségét és tapasztalatát latba vetve segédkezett:
Egy kiskanalat a lány zsebéből hanyagul a földre dobott,
S mint jótettért jót cserébe, várta a hálás csókot.

A terebélyes teremtés megtorpant, lába földbegyökerezett,
Majd a világutazó számára valami egészen új következett.
A terebélyes lány nem hiába hízott magyar anya tején:
Az összes edény mázát leverte a fején!

Csillagok, bolygók, meteorok száguldottak,
S ezekre földönkívüli lények is ráugrottak!
Nagy sokára a vadász irtózatos kába fejjel,
Tántorogva bár, de kész van az újabb csellel.

Virágot szakajt, oly kecsesen, mint a színpadon,
Tapsolási mánia lesz úrrá minden színvakon.
A lánynak felhúzódik két terebélyes válla,
S miért ne? A papsajtot jóízűen elrágcsálja.

A gavallér szeme kiguvad, de tárcájába nyúl,
S ujjaihoz csábosan egy bankjegy simul.
A lány megvakarja fejét, majd tétován elveszi
És belefújja orrát, néha ez is megteszi.

A gavallér szinte hülyét kap, de hirtelen zsebre rakja,
Mert amiből ma kevés van, az maradjon holnapra.
Hüvelykjével harciasan a bajuszát felborzolja,
S legromantikusabb nézésével a lányt megostromolja.

Az áldozat eközben maga egy kérdőjel,
De egyszer csak elkezdi zsebeit kutatni nagy erővel.
Szeme felcsillan, mikor megleli a kefét, s nekilát
Kidörzsölni a gavallér szeméből a csipát.

A gavallér egy percig ordítva tapogatózik,
Aztán a düh rajta látványosan elharapózik.
Ingét megszaggatja, kivillan szőrös melle,
S muszkliját megfeszíti, így van ez kitervelve.

A lány arcán átsuhan egy vörös felhő,
De összekapja magát, s a feladathoz felnő.
Megcsóválja fejét, feltűri ingét, nosza
A derék gavallért alaposan beszappanozza.

Emberünk megsemmisült, lelkiereje már rég nem friss,
Még ennyire futja: "Do you speak English?"
A lány erre tüstént a rétre szalad, s fogja
Az első juhot és a gavallér hóna alá nyomja.

A nagy vadász a kocsijához ballag csendesen,
Kényelembe helyezkedve az ajtót be is vágja rendesen.
Gázt ad, majd hosszú ideig a kormányon felejti eszét;
Kacatok közt ül, a fényes járgány kilehelte lelkét.

Törni-zúzni lenne kedve, fejét beverni ebbe-abba,
Orvul belefojtani magát - ha nincs más - egy szafari kalapba.
Ám arca hirtelen magára ölti a felfedezők mezét,
Ebben a pillanatban megkéri a terebélyes lány kezét!

2012. szeptember 15.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


diadalusz(szerző)2013. július 10. 19:40

Köszönöm szépen, hogy értékelte a versemet, Frici úr :)

kistenkes2013. július 8. 22:54

Gratulálok jó humorodhoz Frici

diadalusz(szerző)2013. május 31. 15:31

Köszönöm szépen a hozzászólásokat :)

adamne2013. május 23. 16:46

Gratulálok versedhez kedves Róbert.Üdvözöllek. Manyi

Andicsek2013. május 23. 11:47

:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom