Szerző
Vers

A verset eddig 686 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. május 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

Parádi Richárd

Élni tudnék

Nehéz lenne szólnom.
Már nem tudok.
Erőt vettem ismét,
az illúziók elől rég nem futok.

Mióta rám mutatott kezével
sors fintora, előúszott belőlem
egy furcsa gondolat, egy álom:
ne kelljen a szebb holnapra várnom.

Nehéz az út, vándor vagyok,
egyesekben szívet, másokban
haragot hagyok magam után,
ám senki nem mondta még, hogy utál.

A szavakat halljátok, mégsem
értitek, amit szemed lát,
hamis, szándékom érzitek,
nekem ezért senki nem fizet.

Nevetek egy címke hallatán,
ritkán csak a szemembe rosszat,
bár tudod, nem bosszant,
ha beszéltél velem, láthattál.

Nincs köntösöm, csak csupasz testem,
a képet is, nemcsak a keretet festem,
bennem a szíved munkál,
engedj be, ráérsz, ha végül megbánnál.

Ahol már sétáltam, ott nyomot hagytam.
Nem aggódom már, hogyan is mondjam?
Ahol állok, ott világ közepe,
egyszer, ha nem most, befogad s eltemet.

Pásztó, 2013. május 18.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


P.Paulovits(szerző)2013. június 12. 21:12

Köszönöm szépen mindkettőtöknek!

tzoldav2013. június 12. 01:13

ez sem rossz

Callypso2013. május 26. 12:48

Szép!
Grat!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom