Szerző
Kapocsi Annamária

Kapocsi Annamária

Életkor: 45 év
Népszerűség: 290 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 597 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. szeptember 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Kapocsi Annamária

Látomás

Szívemben kínzó vágyak,
lelkemben mosott árnyak.
A vágyak lassan messze tűnnek.
Az árnyak lassan ködbe vesznek.
S én csak nézem, merre mennek.
Már eltűntek, mind elvesztek.
Elhagytak a szép emlékek .
Kifakultak mind a képek .
Szóltam nékik gyertek vissza,
de csak mentek, mosolyogva,
Beláttam már, így lesz mindig.
Víg élettől, bús halálig.
Eljön értem a kaszás,
nem marad utánam más.
És a vágyak elkísérnek.
Mosott árnyak velem lesznek.
Elviszem őket a sírba,
titkukat megőrzik sírva.
Az emlékek is velem jönnek.
S mint a képek, mind elvesznek.
Nem leszek akkor már én se más.
Mint múló emlék, látomás!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kapocsi.ancsa(szerző)2008. október 17. 21:59

Kedves Zsanett
Köszönöm,kb.18 lehettem mikor írtam:-)
Csak szeretem,egy papirfecnin találtam meg újra.
Üdv

Törölt tag2008. október 17. 20:45

Törölt hozzászólás.

kapocsi.ancsa(szerző)2008. szeptember 12. 22:50

Köszönöm.Bár ezt rég irtam.

Rekaciccaa2008. szeptember 12. 21:46

ez nagyon szép vers szerintem, nekem tetszik:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom