Szerző
Tóth Karolina

Tóth Karolina

Életkor: 26 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 292 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. május 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Tóth Karolina

Tévedés

Azt hittem utunk egyazon irányba megy,
És hogy mindvégig foghatom kezedet.
De utunk mégis kettéválik,
Ám én reménykedek mindhalálig.

Nem lehet így vége, érthetetlen az egész,
A hiányod belül egyre jobban felemészt.
még mindig hiányzol, sokat gondolok rád,
Nem tudom feledni arcod kedves mosolyát.

Az idő az oka mindennek
Talán jobb ha meg sem ismerlek.
Vagy tudnék rád haragudni, de nincs miért,
a körülmények hozták helyettünk a döntést.

Kezedet már meg nem foghatom,
Arcod végig nem simíthatom,
A csókjaid ábrándok maradnak,
És ezüstös ködbe burkolóznak.

Azt hittem, utunk egyazon irányba halad,
És én mindvégig nézhetem arcodat.
Ha a sors meggondolja magát,
Együtt leszünk egy életen át.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kipy2013. június 3. 22:45

Oh.. szomorú történet, szép formába helyezve, a vers nagyon tetszik..: )
Gratula!

adamne2013. május 29. 13:27

Gratulálok szép versedhez szeretettel:Manyi

szalokisanyi12013. május 29. 11:20

Gratulálok! Üdvözletem küldöm. Sanyi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom