Elnézést
Mély és hideg ürességem, csontjaimból áradó a magány
Nem tudom, miért voltam olthatatlan kíváncsiságú vagány
Miért voltam lázas szemű, szorgalmas, lusta, buta báb
miért jelent meg szemem alatt már néhány szarkaláb.
Csak azt tudom, és sajnálom is nagyon, hogy magam után
csak életem hagyom, szégyenben és fájdalomban is talán
azokat, akik valaha szerettek, öleltek és végül elengedtek.
Kit nem csalt meg az ember, amíg élt?
Elnézést kérek a semmiért.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
adamne2013. június 3. 15:43
Gratulálok versedhez.Üdvözöllek. Manyi
szalokisanyi12013. június 3. 14:08
Ne add fel. Üdvözletem: Sanyi