Szerző

Haraszti Szabolcs

Életkor: 31 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 359 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2013. június 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

Haraszti Szabolcs

Vakvágányon

Vakvágányon, kisikláshoz közeli érzés,
Ha nem siklik ki, a pálya úgyis véget ér.
Féltve mindent, ami még csak vágy és álom,
De olyan finom, hogy a test kiált: Akarok még!

Egy hegy elhordása, egy apró mosoly ára,
Könnyen szaladok; ölembe sziklák százai.
Vasutat, hidat, alagutat építek,
Ha célba érek, ott várnak rám karjaid.

Zakatoló vágyak, a sorompók állnak,
Száguld velem minden egyes pillanat.
Délibábként látszik a végállomás vége,
Száguldok tovább a kiégett ég alatt.

Szakadékot látva, a tempó egyre gyorsabb,
Végzetbe rohanva szép lesz a végzetem,
Zuhanás közben, mielőtt lecsukom szemeim,
Csak annyit kérek: Mosolyogj rám, kedvesem.

Egy kezdetektől halálra ítélt kapcsolat emlékére az én nyuszimnak.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kistenkes2013. július 10. 10:57

Szép, megható vers Frici

Steel2013. június 5. 07:56

Kifejező, és érintően szép...

mezeimarianna2013. június 4. 04:57

érdekesen erősíted a szavakat pl.végállomás vége de jól,gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom